Nézz be az ABLAKBA Te is!
May 14, 2024

#32– ELSŐ rész: Én egy szaké sommelier szamuráj szeretnék lenni!

A sommelier szó köztudottan borszakértőt jelent. Szaké sommelier Tallián Dórán kívül ma Magyarországon még nincs – vagy nem tudni, hogy WSET képesítéssel (Dóra munkatársán kívül) más valaki rendelkezik-e.

De mi egyáltalán a szaké? Rizsbor, Rizspálinka avagy?

Természetesen ez is kiderül a beszélgetésből, és az is, hogy hogyan válassz magadnak szakét egy vacsorához, mitől prémium egy szaké, milyen hőfokon – melegítve vagy hűtve, érdemes avagy lehet egyáltalán szakét fogyasztani.

Már az első rész is egyenértékű egy gyorstalpalóval, a beszélgetés 2 része együtt (a 2. rész 30-ától, ne feledd!) pedig már egy biztos alap ahhoz, hogy ne verhessen át senki szaké választás és fogyasztás terén! 😊

Mert szakét inni érdemes – még ha esetleg eddig kevésbé jó élményeid vannak ezzel a nedűvel kapcsolatban! Az élettani hatásai megelőzik bizonyos szempontból a borét és elmondható róla az is, hogy tulajdonképpen bármilyen étekhez párosítható, csak az a nem mindegy, hogy milyen szempontokat veszünk figyelembe!  

A két adásból sok kérdésre, fehér foltra fény derül! Ha vannak gondolataid, hozzászólásod, véleményed, akkor biztatlak, hogy írd meg tanuljunk belőle minél többen! 😊 

Tarts velem, nyissunk együtt ablakot Japánra!!

Ahogy azt már megszokhattad, a YouTube-on is hallgathatók az epizódok.. 😊

Kattints ide bátran és iratkozz fel:

https://www.youtube.com/@ablakjapanra

 Ha tetszett, amit hallottál, akkor cserébe adj kérlek egy értékelést a honlapon, amit előre is köszönök:

 https://podcast.ablak-japanra.com/reviews/new/

 Felhívom a figyelmedet, hogy a beszélgetések teljes leirata is olvasható a podcast honlapján, az epizódok leírása alatt, a Transcript feliratnál.

Tallián Dóra linkjeit, valamint a rizspolírozásról és egyéb folyamatokról készült videókat, az adásokban elhangzott FineSake Budapest honlapját pedig itt éred el, ha akár közvetlenül szeretnéd a webshopot és a választékot megtekinteni:

https://www.instagram.com/szvetlana_/

https://www.instagram.com/finesakebudapest/

https://www.worldsake.uk/

https://www.finesakebudapest.com/

https://www.inert-studios.com/

https://inert-studios.myshopify.com/

rizsfényezés

https://www.youtube.com/channel/UCF79n2ihdmVDvVD15o2oCqQ

https://www.instagram.com/aerial_world_klagenfurt/

https://www.kyoto-ramen-koji.com/english/

https://sushiya.simplywebshop.de/cp/3747/sake

https://vinaldi.blogspot.com/2024/03/for-gods-sake-saketasting-dinner.html

Ha tetszett, amit hallottál és hozzá szeretnél járulni a munkámhoz egy egyszeri támogatással, az alábbi linken add meg Te az összeget kérlek.

Előre is hálásan köszönöm!

https://bit.ly/tamogatom-a-podcastet

Ha pedig pártolnál hosszabb távon, azt itt tudod megtenni:

https://www.buymeacoffee.com/ablakjapanra

Minden támogatást előre is hálásan🙇‍♀️ köszönök!  

A podcast nem csak Japán-rajongókhoz szól, hanem mindenkihez, aki nyitott a világra!

☝️ Ha csatlakoznál a facebook közösséghez, kattints alább: 👇

https://www.facebook.com/Yanagisawa.Gyoengyi/

https://www.facebook.com/groups/japan.window

☝️ Ha az Instagramon keresnél, akkor itt találsz: @ablakjapanra



Support this podcast at — https://redcircle.com/ablak-japanra/donations

Transcript

 32. epizód vendég : Tallián Dóra

ELSŐ rész

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Szeretettel köszöntelek a műsorban, és nagyon szépen köszönöm, hogy elfogadtad a meghívásomat.

 

[Tallián Dóra]

Hát én is nagyon szépen köszönöm, és nagyon meg vagyok tisztelve, hogy itt lehetek.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

1980-ban vetítette a magyar televízió a Sógun című sorozatot James Clavell bestseller regényéből, ami nem csak az akkori Magyarországot, hanem szinte az egész világot beszippantotta. Az 1600-as évek Japánjába röpített akkor ez a történelmi sorozat, amit nem véletlenül egy kapudrognak tartanak még ma is a japán kultúrához. A japán kulturális kuriózumok tömkelegével ismerkedhettünk meg a film kapcsán, és hadd hozzam be ide azt a hírt is, hogy éppen ez idő tájt megy a Disney plusz csatornán ennek a sorozatnak a remake-je, ugyanúgy Sógun címmel.

 

Japán részről parádés a szereposztás, az egyik főszereplő és producer például az a Sanada Hiroyuki, akit még a Tom Cruise féle utolsó szamurájban láthattunk Watanabe Ken oldalán. De hogy miért is beszélek én mind erről? Hát azért, mert a japán hétköznapok azok olyan népszerű elemeket vonultatnak fel, mint az ikebana, a teaszertartás, az étkezésen belül  a szusi, a japán küzdősportok és nem utolsó sorban a szaké.

 

A Sógun sorozatnak is elengedhetetlen kelléke a pohár helyett, hát nekünk ilyen

teacsésze alátétnek tűnő tányérkába öntött ital, amit olykor egy szuszra vagy kortyolgatva is fogyasztanak a szereplők. Tisztázni fogjuk a beszélgetésünk során, hogy mi a különbség a rizsbor, a rizspálinka és  a szaké között, de előtte én arra lennék nagyon kíváncsi, hogy Magyarországon mióta lehet egyáltalán szakét vásárolni, a szakéhoz hozzájutni, és jelenleg hol áll a szaké terjesztésének a folyamata?

 

[Tallián Dóra]

Magyarországon körülbelül már tízen pár éve lehet szakét kapni. Teljesen más országokhoz hasonló módon itt is először a nagy szaké készítők, nagy szaké gyárak, inkább tömeggyártott, alsópolcos termékei érkeztek be az országba. És hát igazából már mondjuk tíz éve is voltak olyan prémium szaké márkák, egy prémium szaké alatt azt értem, hogy kis főzdékből származó, kézzel készített, komoly szakértelemmel készült termékek.

 

Ezek is már megjelentek a magyarországi vendéglátóhelyeken, viszont nem voltak még kifejezetten népszerűek, nem igazán tudták még, hogy hogyan kell őket fogyasztani. És hát olyan elenyésző volt ezeknek még a száma.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor  itt a sarokkő, ami megváltoztatta a helyzetet, az a World Szaké Import cég megjelenése. Erről a cégről mit kell tudni, és miért fontos a szakénak a terjesztésében, és az európai terjesztésében is?

 

[Tallián Dóra]

A World Szaké Import cég 1998-ban alakult Honoluluban, és az Egyesült Államokban azóta működik. A tulajdonosnak az volt, aki egyébként Okinavában hippiként élt egy ideig, a 70-es években. Neki az volt az álma, hogy ő, amikor Honolulura költözött, akkor ő legyen az első, aki szakét hoz be Hawaiira.

 

És hát Hawai-on nagyon nagy számban élnek japánok. És az elkezdett szakét importálni. Aztán ezt kiterjesztette az Egyesült Államok más tagállamaiba is.

 

Van például New Yorkban, San Diegoban.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

És Európa, hogy jött be? Akkor London lesz ennek a központja?

 

[Tallián Dóra]

London a központ. Az úgy jött be, hogy aki anno Londonban az én főnököm volt, New Yorkban kezdett szakét értékesíteni a World Szaké Import-nál, és aztán a férje miatt Londonba költözött. És akkor így adta magát a dolog, hogy ő fog ott nyitni egy ágat.

 

Ez körülbelül 14 évvel ezelőtt történt, és akkor még nem volt egyszerű azért Londonban sem szakét árulni.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor innen, erről a csatornáról került Magyarországra is?

 

[Tallián Dóra]

Nem, nem, nem, nem. Vannak más importtőrök is Magyarországon rajtunk kívül.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ja, értem. Viszont  te és az üzlettársad megalapítottátok Magyarországon,  Budapesten, a Fine Szaké Budapest nevezetű, hát nem is tudom mi ez, online shop? Vagy ténylegesen van üzletetek is?

 

[Tallián Dóra]

Ezt úgy kell elképzelni, hogy én a World Szaké Imports EU-s menedzsereként, regionális menedzsereként 2019 óta építgetem, terjesztegetem a szakét Európában, és a mi cégünk, a World Szaké Imports Londonban eléggé nagy, és kiterjedt, és elég nívósnak számít. Nem csak Londonban, egyébként Amerikában is. És hát a mi cégünk az egy fix portfólióval rendelkezik, prémium szakékat árulunk 13 szaké főzdével, és három sócsú-lepárolóval dolgozunk. Az emel ki még a konkurenciából, hogy a mi szakéink mindig hűtött konténerben érkeznek Japánból, és hűtött raktárban várják azt, hogy oda kerülhessenek a vendéglátó egységekbe.

 

Ezt nem mindegyik importőr képes és hajlandó megugrani, ez egy drága dolog a szakénak a tárolása, de mi kiemelt figyelmet fordítunk erre. Ezt a társam Panka tudta, ugyanis ő szintén Londonban az egyik partnerünk volt.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ő milyen Panka, ha meg lehet kérdezni? Juhász, Juhász Panka.

 

[Tallián Dóra]

Igen, igen, és ő keresett meg engem. Nagyon sokáig tartott neki, mint kiderült, mert én nem vettem észre az Instagramon, akit  nem ismersz, annak az üzenetei egy másik folderbe kerülnek, és én nagyon-nagyon sokáig nem vettem észre, hogy a Panka fel akarja venni velem a kapcsolatot Magyarországról. És akkor már én is Magyarországon laktam megint, és nem, és nem vettem észre, és egyszer valahogy belenéztem véletlenül ebbe a folderbe, és ott volt.

 

Aztán kiderült elég hamar, hogy ő ismeri a Word Sake Imports termékeit, és ő most Magyarországon van, és neki nagyon kellene prémium szaké. Akkor kezdtük el az EU-s bizniszt építgetni, és hát engem ez fantasztikusan jól jött. És hát, amikor megismertem Pankát, akkor elég hamar kiderült, hogy nagyon-nagyon egyhúron pendülünk abban, hogy hogyan kell fordulni a szaké fogyasztása, szervizelése, eladása és tárolása és egyebekhez.

 

Ugyanazt az iskolát végezte, mint én. Úgyhogy ebből látszott, hogy ez egy nagyon jó kis együttműködés lehet. És belevágtunk, és 2021 óta a Word Sake Imports termékeit is árulják Magyarországon, a Collective Warehouse nevű viszonteladónak köszönhetően.

 

Na és akkor ezen belül, a Collective Warehouse-on belül alakítottunk ki mi egy brandet a Pankával, aminek az a neve, hogy Fine Szaké Budapest. És erre azért volt szükség, mert a szaké az egy, még mindig egy nagyon nincs terméknek számít Magyarországon, és nagyon sokat kell vele foglalkozni. Több tréninget, több edukációt igényel, mint a bornak az eladása, és emiatt egy kicsit ezt így külön vettük, és akkor egy ilyen külön felületet hoztunk létre, amin, , ha valaki rámegy a weboldalunkra, akkor meg tudja nézni a termékek, az természetesen alap, de hogy amellett még milyen szolgáltatásokat nyújtunk.

 

Ebben benne van az oktatás, ami nem csak a személyzetnek, nem csak az éttermi személyzeteknek, hanem egy magasabb szintű, tehát menedzsmenti szintű oktatást is tartalmaz, azon kívül rendezvényeket szervezünk, bonyolítunk le, ki tudunk menni kiállításokra, Japán nagykövetséggel szoktunk sokszor együttműködni, ők nagyon kedvesen hívnak minket.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

És hát éttermekbe természetesen?

 

[Tallián Dóra]

Igen, főleg mi B2B árulunk egyébként, tehát főleg éttermekbe és retail boltokba áruljuk a termékeinket, viszont tavaly novembertől már van egy webshopunk is, ahonnan házhoz lehet rendelni ezeket a szakékat.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor magán személy is rendelhet, hogyha éppen arra van kedve.

 

[Tallián Dóra]

Igen, most már abszolút.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Nagyszerű. Mondtad  az imént, hogy prémium termékeket választottatok ki, illetve választott ki az importőrötök, és ez alapján is építettétek fel a FineSake Budapest brandet. Ezekről mit lehet tudni kicsit részletesebben, hogy mivel lehet itt találkozni?

 

[Tallián Dóra]

Na hát a prémium szaké az alapvetően egy Japánban is létező kategória. Az a szakén belül azokat a termékeket jelöli, amelyek nagyon-nagyon szigorú szabályozás alapján készülnek, tehát nem alsópolcos kategóriás termékek. Alsópolcos szakéról vagy asztali szakéról akkor szoktunk beszélni, amikor tömeggyártással készül, tehát egy olyan szaké főzdében nagyobb szaké gyárban készül, nem is feltétlenül csak Japánban, mert már az Egyesült Államokban is léteznek szaké gyárak.

 

Ezek az alsópolcos termékek ezekben a gyárakban készülnek, és ezek nem annyira kifinomultak. Tehát ezek általában azok a szakék, amiket nagyon sokszor melegítve szoktak csak javasolni, ilyen óriási üvegekben beletöltik a melegítő masinába, ilyen tömegtermékek. Viszont ez nagyon jó annak, aki mondjuk sokat járt Japánban, hozzászokott a szakéhoz, vagy már ilyen gyakorlott fogyasztó, nem lepődik meg rajta, de alapvetően nem ez az a fajta termék, amivel új fogyasztókat könnyű megnyerni, és nem az a fajta termék, amit mi szívesen támogatunk, ugyanis ezeknek a gyáraknak van pénze.

 

Viszont mi a kis főzdékre szeretnénk koncentrálni, akiknek szükségük van a mi támogatásunkra, akikkel be tudjuk mutatni azt, hogy a szaké az egy mennyire kifinomult kézműves dolog.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Szaké túránból visszamaradt tudásomból összeszedve, amikor itt a szaké főzdékben ezt elmondták, onnan indul az egész, hogy speciális rizsfajtát használnak a prémium szakékhez. Volt itt ez a Yamada Nisiki, azt hiszem, de most ezt te nyilván jobban tudod, meg ennyire részleteiben nem kell belemenni, illetve az, hogy itt a fényezés, hogy hány százalékban fényezik a rizst, az nagyon fontos a szaké alapanyagához. Ezt az úgynevezett koji kin, a koji penész gombát használják, aztán erjesztik is még, és mindezek, meg hát a víz, a víznek a minősége, és éppen ez is nagy mértékben meghatározza az egyes szakéknak nem is csak a minőségét, hanem  az ízvilágát, melyik területről származik, tehát, hogy ott éppen milyen víz van.

 

Alapjában véve Japánban a lágy víz az, ami megy, tehát ezért is van az, hogy Európában nem igazán lehetne szakét, jó szakét készíteni, mert más a víz. És aztán  még leszűrik ezt az egészet, minden egyes ilyen pincészetnek megvan ez a saját gomba-penész állománya, készült  ott évtizedeken, évszázadokon keresztül, akkor ez  mind megmarad, tehát, hogy ez adja az úgymond a prémium, az egyediségét, az egyedi voltát az egyes italoknak. Na most ez az, ami Japánban prémiumnak számít, hogy vajon Európában is azokat a termékeket tartják prémiumnak, amit Japánban, vagy pedig Európában inkább az európai ital, tehát  a bor és mindenféle más szeszes italhoz mérik ezt a prémiumitást.

 

[Tallián Dóra]

Hát ezt nagyon szépen összefoglaltad igazából, egy picit javítanék csak bele, pincészetnek nem hívjuk a szaké főzdéket, ugyanis ezek technikailag nem pincék.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Szakaguráknak hívják  japánul, igen, csak  itt most kerestem magyarul a szót.

 

[Tallián Dóra]

Igen, igen, mi inkább főzdének szoktuk fordítani, tehát egy gyakorlatilag erjesztés főzés folyik ezekben a szakagurákban. Prémium szaké az egy teljesen jól körülírható kategória egyébként, tehát ahogy mondtad, speciális rizsfajta. A speciális rizsfajta az nem egyfajta rizst jelent, hanem az egy család.

 

Lehet egyébként étkezési rizsből szakét készíteni, szoktak is, szokták keverni is a dolgot, de ahhoz, hogy egy nagyon jó minőségű, elegáns szakét készítsenek, ahhoz elengedhetetlen szaké minősítésű rizst felhasználni hozzá, és abból is a jobbakat természetesen. A szaké rizst az különbözteti meg az étkezési rizstől, hogy egy elég nagy keményítőmag található benne. Ezt hogyha egymáshoz hasonlítjuk a rizs szemeket, akkor látszik, hogy átlátszatlan a belseje.

 

És a szakérizs elég kerek is. Viszonylag kevés zsír és fehérje van a rizsszemekben.

 

Viszont például szaké rizst nem nagyon szoktak enni. Tehát ez nem arra való. Most ez a szaké rizs és a benne lévő keményítő főleg. Ez az, ami nagyon-nagyon fontos a szaké készítéshez. És például asztali típusú szakékat simán csinálnak étkezési szaké rizs keverékéből, meg minden, de hát prémium szakét főleg szaké  rizsből készítenek. És az sem mindegy, hogy ez a rizs, ez milyen mértékre van vagy lett, ahogy te fogalmaztál fényezve, vagy ahogy mi szoktunk fogalmazni lecsiszolva.

 

Valójában arról van szó, hogy a külső héjat távolítják el róla. A külső héj, az nem annyira hasznos, mert abban vannak ilyen fehérjezsírok, amik igazából a szaké íze szempontjából nem olyan jók. És az, hogy a prémium kategóriába milyen szakék kerül be, az főleg két dologtól függ.

 

Az egyik az, hogy milyen mértékre van lecsiszolva a rizs. Miért? Ez egy olyan prémium kategóriásnak mondott termék, ami mondjuk nincsen nagyon lecsiszolva, más szabályok vonatkoznak rá, például az a fajta szaké nem tartalmaz hozzáadott alkoholt, nem lehet őket felcukrozni, nem lehet bele mondjuk enzimeket tenni, hasonló.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

És azt mondd meg nekem, bocsáss meg, hogyha mondjuk egy vásárló, akár a webshopból vásárolna, vagy akár egy étteremben ő szakét rendelne, és azt mondják neki, hogy na hát ez egy prémium szaké, akkor ő mi alapján ismer rá arra, mondjuk amikor már másodjára vagy harmadjára iszik, hogy na ez egy prémium szaké. Vannak-e például ízbeli különbségek, nyilván vannak, de hogy milyenek, nem tudom, olyan testesebb, az ételek szempontjából milyen ételhez illik egy prémium szaké?

 

[Tallián Dóra]

Na hát a prémium szakéban nyolc kategóriát tudunk megkülönböztetni, tehát ez nem olyan egyszerű, hogy na akkor én most megkóstolom, és akkor ez prémium, ez nem prémium.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor rá lehet sózni, hogy na hát ez egy prémium szaké, holott nem az. Itt kell egy edukáció. Valami támpontot adjunk, hogy akkor mit keressünk, mi az a fogódzó, amit keresünk egy prémium szakéban?

 

[Tallián Dóra]

A legegyszerűbb, amiből bárki tud tájékozódni, az az ár. Tehát hogyha túl olcsó, akkor biztos, hogy valami alsó polcos dolog, illetve hát hogyha kicsit állottabb íze van, akkor az biztos, hogy nem a magasabb polcos kategória, tehát hogyha állottabb íze van, picit olyan furcsa, dohosabb illata. De az a lényeg, hogy ebben a nyolc kategóriában, ami a prémium szakéban található, teljesen különböző stílusok vannak.

 

Szaké a prémium kategórián belül, ami testesebb, tele van umamival, ez egy aminosav, ami ilyen pikánsabb, savanykásabb, picit sós jelleget ad neki, picit ilyen, mi úgy szoktuk néha hívni, hogy rágható. Úgy eltelíti az ember száját, és rögtön arra asszociál az ember, hogy ő ehhez húsételeket szeretne például fogyasztani, vagy hogy jobban esne melegen például. Tehát ez is egy prémium kategóriás szaké, és beletartoznak azok is, amik nagyon apróra lecsiszolt rizsszemekből készülnek, nagyon virágos, gyümölcsös aromájú, könnyű testűek, és ezeknek már az ára is magasabb lesz.

 

Prémium kategória sem azt akarja, hogy akkor most az egész havi fizetésünket ott kell érte hagyni. Ezen belül is vannak kategóriák.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egy-két márkát esetleg, hogyha így említenél, amit nálatok is be lehet szerezni, és mondjuk, ami Magyarországon, Budapesten is többnyire megfordul az éttermekben?

 

[Tallián Dóra]

Mondjuk a prémium kategóriának két végpontját említem meg. Ebben az umami nagyon testes, picit sitake gombásabb jellegű szakéból mondjak egyet. Például a kamoezumé, a Sajjo öbölből származik.

 

Van egy japánul suszen nevű szaké, amit elég sok vendéglátóegységben lehet kapni. Ez egy kiváló belépő ahhoz, hogy az ember megismerje igazán...

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

A szaké világát.

 

[Tallián Dóra]

Nem, nem a szaké világát, hanem hogy megismerje azt a végpontot, amikor arról beszélünk, hogy egy nagyon jól eső, jó ivású, de testes szakéval van dolgunk. És akkor van-e mondjuk egy másik végpont, ami már egy igazán magaspolcos kategória, és árában is ezt tükröződik. Például az Akita megyei, Akita bere főzdének, a Suirakuten nevű szakéja.

 

Mindkettőt egyébként a Tokyó étteremben is bátran meg lehet kóstolni. Na ez például már egy nagyon gyümölcsös, nagyon light-os, kifinomult, igazán elegáns dolog. Tehát ezt nevezném meg így a két végpontnak.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Japánban is ugyanezek, vagy ez kifejezetten az európai piac?

 

[Tallián Dóra]

Japánban ugyanezek a kategóriák léteznek. Most ebben a nyolc kategóriában nem akarok annyira szakmázni, tehát nem mennék bele pontosan. De biztos mindenki hallotta már azokat az elnevezéseket, hogy dzsunmai, Gindzso, Daigindzso.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, ezt szerettem volna mondani. Igen, hogy a dzsunmai, hogy hát ez mit jelent egyáltalán?  ez a 100%-ban barnarizsről van szó.

 

[Tallián Dóra]

Nem. Nem! Nem arról van szó!

 

A dzsunmai nem ezt jelenti. Nem, a dzsunmai azt jelenti, hogy tisztarizs.

 

És ez arra utal, hogy az összes alkohol, ami a szakéban található, az a rizsnek az erjedéséből származik, és nem került bele hozzáadott tiszta szesz. Amivel egyébként semmi baj nincs, ha kerül bele, mert ez ugyanúgy szigorú szabályozás alá esik, tehát egy bizonyos mennyiséget lehet hozzáadni, viszont hogyha egy szaké nevében a dzsunmai szó szerepel, akkor az ember biztos lehet benne, hogy nincsen benne hozzáadott tiszta szesz. És ez például gluténérzékenyek számára tud fontos lenni, mert hogyha tiszta szesz kerül bele, az akármilyen gabonából készülhetett, a rizs az pedig gluténmentes.

 

Tehát például valakinek emiatt lehet fontos. Aztán valakinek meg azért fontos, mert egyszerűen ennek az ízét szeretik. Tehát a dzsunmai szakének van egy tipikus hosszú lecsengése.

 

Legyen az bármely kategória, mert létezik dzsunmai, dzsunmai Gindzso, dzsunmai Dai Gindzso. A nagyon-nagyon lecsiszolt rizsszemek kategóriájában is létezik ez, hogy dszunmai. Ez csak azt jelenti, hogy semmilyen hozzáadott másfajta alkoholt nem tartalmaz.

 

És az a szaké, aminek a nevében benne van, hogy dzsunmai, az már automatikusan prémium kategóriába esik.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor ez is egy olyan szó, amit jegyezünk meg, és emlékezzünk rá, amikor szakét szeretnénk rendelni. És említetted ezt a Gindzso és a Dai Gindzso szakét. Itt pedig a fényezésnek a mértéke adja ezt a különbséget, hogy most mi lesz Gindzso, meg mi lesz Dai Gindzso, ?

 

[Tallián Dóra]

Így van, így van. Tehát van a prémium szaké kategóriák meghatározásának két faktora. Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy-két tengely lenne.

 

És akkor az egyik tengelyen van a dzsunmai és a non-dzsunmai kategória, vagy nem-dzsunmai kategória.  a dzsunmait az előbb elmagyaráztam. Nincsen hozzáadott tiszta szesz.

 

A nem-dzsunmai vagy Aruten kategória az pedig azt jelenti, hogy egy kis mennyiségű, szigorúan szabályozott mennyiségű tiszta szeszt adhatnak hozzá. Ezt általában azért szokták csinálni, hogy a szakénak a lecsengése rövidebb, szárazabb legyen, az aromái jobban kijöjjenek, mert az aromamolekulák az alkoholhoz tapadnak. Tehát egy illatosabb szakét lehet belőle kihozni, mint a dzsunmai típusokból.

 

Versenyen sokszor csinálnak ilyet. És van a másik tengely, ami a rizs polírozásától függ. És akkor ennek a tengelynek a nagyobb részében helyezkedik el a dzsunmai,  a hozzáadott alkoholt nem tartalmazó oldal.

 

A másik oldalon a Hondzsózó, amely nagyon-nagyon hasonló a dzsunmaihoz, de a rizs 60-70% -a le van polírozva. A 60-70% az a fennmaradó mérete a rizsszemnek, és tartalmazhat egy pici hozzáadott tiszta szeszt. Ez a két kategória, ezek fedik le prémium szaké termelésnek így a nagyobb részét.

 

 Az előállítás nem annyira költséges, mint majd a későbbiekben a többiek lesznek. És ezek általában azok a típusú szakék, amiket tök jól lehet fölmelegíteni, mert ezek egy picit olyan nagyobb testűek, ezekben még benne van sok íz az eredeti rizsből, de egy picit olyan selymesebb, picit nagyon nehéz ezeket magyarul kifejezni. De mi szoktunk ilyen aromákat hozzárendelni, nem tudom én marha húsleves típus.

 

Ez most egy picit ijesztőnek hangzik, de hogy egy kicsit olyan húsosabb, az umamis ízt is nagyon-nagyon nehéz elmagyarázni magyarul.  Jó ízűt jelent japánul. Igen, de hogy mitől lesz finom egy étel?

 

Az a lényeg, hogy ezek nem gyümölcsös ízű szakék, ez a két kategória, hanem ezek inkább az olyan klasszikus, melengető érzést keltenek az emberben. És ezek azok, amiket főételhez szoktak válogatni például, meg ezek azok, amiket így látod, hogy egy csapat japán kikér egy palackkal, és általában ez az a kategória, amit ők szívesen isznak, mert az otthonra emlékezteti őket.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Említetted, hogy felmelegíteni, tehát ez is talán a hallgatóknak a fülében egy kicsit megmaradt, hogy felmelegíteni. Magyarországon alkoholt nem igazán szoktak melengetni, de hogy ezt filmekben is  láthatjuk, tehát a felszolgálás módja is  különbözik, ezt a poharat hívják  Okánnak, ha emlékeim nem csalnak. Ennek az a fontossága, hogy hát 50-55 foknál, magasabb hőfokra azért nem jó felmelegíteni, de ez a meleg szaké, valamilyen ünnepi alkalom például, vagy  egy étkezésnek az elején, amikor kezdik, na akkor egy ilyen meleg szakéval indítanak, az étkezés folyamán pedig aztán átérhetnek már a hideg, illetve a hűtött szakéra is.

 

És ezeket is akkor meg lehet kóstolni Budapesten? Tehát azt, hogy akkor valaki most meleg szakét szeretne?

 

[Tallián Dóra]

Hogyne, hogyne lehetne. Tehát még az előbbi kategóriák kapcsán még megemlíteném a másik kettőt, és akkor utána beszélhetünk is a melegítéstől. Tehát  a dzsunmai Hondzsozot elmondtam, és akkor van a dzsunmai Gindzso, Gindzso kategória, ami a prémium kategória közepe, itt megjelennek a gyümölcsös aromák, tehát ezt másfajta élesztővel készítik, jobban le vannak polírozva a rizsszemek, és ezek már ilyen könnyebb testű, elegánsabb szakék, és az áruk is egy picit magasabb lesz.

 

De mondjuk ez az a kategória, amit azoknak szoktam javasolni, akik még sose ittak szakét.

Tehát, hogy ne a hard cor-ral kezdjék, ne azzal kezdjék, amit a japán férfiak isznak az üzleti mítingen, hanem kezdjék inkább ezzel a gyümölcsös kategóriával. És akkor a tetején van a dzsunmai Daigindzso és a Daigindzso kategória, amiknél már egészen picire le vannak polírozva a rizsszemek, 50%-nál kisebbre. Tehát ott már szinte csak a keményítőből dolgoznak, ami a közepén van.

 

És akkor ezek azok, amiknek az előállítása viszont már elég sokba kerül, és emiatt az áruk is magasabb szokott lenni. És ezek meg az igazán komplex, nagyon elegáns, nagyon illatos, gyümölcsös jellegű dolgok. És az, amit közben kérdeztél, hogy mit érdemes melegíteni és mit nem, régen, még amikor én elkezdtem szakéról tanulni, akkor már hál' Istennek kezdett így megváltozni ezzel kapcsolatban a vélekedés.

 

Régen azért melegítették a szakét. Mert nagyon sokáig, egészen körülbelül a 80-as évekig nem volt olyan minőségű szaké a japán piacon sem, aminek ne kellett volna valamilyen hibáját elfedni. Ugyanis nem voltak megfelelő források ahhoz, hogy olyan mennyiségben tudjanak kifinomult szakét készíteni, mint ahogy most, a modern időkben.

 

Ugyanis a melegítéssel például megnövekszik a terméknek a savérzete. Megnövekszik, kicsit olyan kerekebb lesz, könnyebb ivású lesz tőle. A mai napig ezért van az, hogy az asztali szakét, az főleg ilyen nagy melegítőgépekből kapja az ember.

 

A meleg szaké az egy nagyon jó dolog, ha jól van megközelítve. És nagyjából majdnem minden szakét lehet egyébként melegíteni, mert ez egy kulináris kaland.

 

Tehát régebben arra használták, hogy finomabb legyen tőle a szaké. Most ez egy kaland, egy gasztronómiai kaland.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez egy performance.

 

[Tallián Dóra]

Egy performance, így van, így van. Amit korábban említettem, dzsunmai és hondzsózó kategória, ezek a testesebb, szárazabb szakék, ezek a legalkalmasabbak rá. Ha van egy nagyon aromás gyümölcsös szaké, azt nem biztos, hogy én betenném a melegítőbe, mert az aromák illannak el leghamarabb.

 

Igen, és nagyon sokan keresik a meleg szakét, és nincs ezzel az égvilágon semmi gond, de azt érdemes tudni, hogy egy szakéban rengeteg lehetőség van. Tíz különböző hőmérsékleten lehet szakét inni, az 5 foktól az 55-ig, és azért álltunk meg itt 55-nél, de nagyon sokszor hallom, hogy legyen tűzforró. Gyakorlatilag akkor csak alkoholt inhalál az ember.

 

Ja, és a szaké melegítés az vízfürdőben történik, kíméletesen, nem mikróban.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Belementünk hirtelenjében a részletekbe is, de egy picikét beszéljünk arról is, hogy egyáltalán ez a szaké, ez micsoda, meg hogy ez úgy Japánban mikortól, miről van itt egyáltalán szó. Tényleg így nagyon röviden, annyit csak, hogy Japánban azért már időszámításunk előtt a harmadik évezredtől beindult a rizs termesztés, a rizs termelés, és hát ha már van rizs termelés, akkor felesleges rizs is van, ebből erjesztették, és hát ebből készítették eredetileg a rizsbort, tehát akkor még nem szakét készítettek, hanem az még az egyszerűbb változat,  egy ilyen erjesztett rizsbort, és itt hát  majd rátérünk itt a fogalmi különbségekre, hogy hát Ázsiában máshol is, tehát minden rizs termesztő, termelő országban rizsbort  lehet inni, de hát szakét azt mondjuk  Japánban csak.

 

Az első írásos feljegyzések egyébként a szakéról, ez a 8. századból származik, és a 11-12. századra indul be az, hogy tudatos a szakénak a fejlesztése, és ami még egy fontos dolog, hogy az alsóbb néprétegek is aztán folyamatosan hozzájutottak a szakéhoz.

 

A 17. század az, amikor már itt a minőségre helyezik a hangsúlyt, és akkor úgy szépen kezd differenciálódni szaké-főzdék, és  mindegyiknél ez a kézművesség jelleg, hogy mindegyiknél a sajátos egyéniség a hely, és nyilván a készítés módjától függően is az egyéniségük így megjelenik. Az 1900-as évek, tehát itt a nyitás, az 1800-as évek második fele, amikor Japán nyugat felé nyit, akkor indul be a modernizáció az egész országban, és hát ez nyilván kihat a szaké gyártásra is, és hát itt azért nem azt kell elképzelni, hogy akkor itt nagy üzemi formákban indul meg a dolog, de a lényeg az, hogy azért egy váltás érzékelhető már.

 

Aztán a másik nagyobb lépték, periódus, az az 1950-es évek, hát a háború után, amikor visszaesik a szaké fogyasztás Japánon belül is, hát ez  egyfelől, mert a háború után vagyunk, tehát  újjáépítés, a legtöbben akkor éppen nem a szakékkal foglalkoznak leginkább, ez az egyik, a másik pedig az, hogy a sör és más égetett szeszesitalok is bekerülnek Japánba, népszerűvé válnak, tehát így a szaké fogyasztás egy kicsit azért háttérbe szorul. Azt szokták mondani, hogy az 1970-es évek az, amikor újra reneszánszát éli a szaké, és hát  jelenleg 1700-1800 pincészetet akarok mondani, de  szaké főzde létezik egész Japánon belül.

 

Most éppen a 2024-es év elei földrengés miatt elég sok meg is sérült, hiszen ilyen pincészetek főképpen az északi régiókban vannak, tehát  a hidegebb régiókban, mert hogy szakét alapjában véve télen kell készíteni,  nyáron ezt nem lehet. Tehát ennyit röviden a szaké történetéről, azért mondtam el csak dióhéjban. A következő kérdésem az az, hogy itt a fogalmi különbségeket egy kicsit  a hallgatóknak tegyük tisztába, hogy van olyan , hogy rizspálinka, meg van olyan, hogy rizsbor, és van olyan, hogy szaké. Mi a különbség?

 

[Tallián Dóra]

Ó igen, hát ezek a kategóriák nagyon-nagyon sok gondot okoznak a szakéval foglalkozó szakmabeliek számára, amelyik pedig az, hogy az átlagfogyasztó ezeket milyen mértékben keveri. A szakét rizsbornak sem hívjuk, bár a szaké egy erjesztett ital, ebből a szempontból hasonlít a sörhöz és a borhoz, de azért nem hívhatjuk rizsbornak sem, ugyanis egy teljesen más jellegű erjesztési eljárással készül, mint a bor.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Bocsáss meg, azt mondhatjuk-e, csak kérdésem, azt mondhatjuk-e, hogy minden szaké rizsbor, de nem minden rizsbor szaké. Tehát a rizsbor kategóriájába azért beletartozik a szaké.

 

[Tallián Dóra]

De azért nem szerencsés ezt a rizsbor kategóriát, hogy egyáltalán emlegetni. Hogyha azt mondod egy fogyasztónak hogy rizsbor, akkor rögtön elkezd a bornak az ízvilágára asszociálni. Na és a szaké ízének köze nincs a bor ízéhez.

 

Tehát ez az, amiért egyáltalán nem javaslom behozni ezeket a magyar fordításokat, kategóriákat, mert borzasztóan megtévesztő tud lenni.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

De maga fogalom az létezik, nem? Csak  ne keverjük.

 

[Tallián Dóra]

Hát csak például a rizsbort, ez nem is lehet Magyarországon kapni. Tehát hogy ez nem...

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát eleve nincs. Jó, tehát ez is egy fontos adalék. Ázsiában a rizsbort lehet inni, és Japánban készítenek csak szakét.

 

[Tallián Dóra]

Az a helyzet, hogy ez is egy olyan kategória, amit igazából rizsbornak fordítottak, de egyébként szintén nincs köze a borhoz. És nagyon-nagyon sokszor van az, hogy például kínai szeszes italokat neveznek rizsbornak, ami valójában égetett szesz. Abszolút nincsen kellő disztinkció erre.

 

A szakét a szakénak érdemes hívni, nem másnak. Hogyha a különbségeket kell tisztázni szaké, bor és párlatok között, akkor röviden annyit lehet elmondani, hogy szőlőből, amikor bort készítenek, az egy viszonylag egyszerű dolog, ugyanis a szőlőben van cukor, amit élesztő segítségével alkohollá lehet erjeszteni. Most a rizs, az egy gabona.

 

És ebben nincsen cukor. A rizsben keményítő van. És ezért használják ezt a tipikus kerekszemű rizst a nagy keményítőmaggal, mert ez az esszenciája a szakék készítésének, az a keményítő, ami benne van.

 

És ezt a keményítőt egy kódzsi nevű penészgomba segítségével először cukorrá kell alakítani. Ezek a kódzsi spórák olyan enzimeket indítanak be, ami a nyálhoz hasonlóan amiláz nevű enzim, és ez fogja a keményítőt cukorrá bontani, hogy aztán élesztő segítségével, szakévá lehessen erjeszteni. Ez egy olyan erjesztési folyamat, amiben a keményítőből cukorrá bomlás, és a cukorról alkohollá bomlás, ez párhuzamosan folyik le.

 

Kategóriájában a szaké, a sör és a bor közé, és a mondjuk a szájder közé tartozik az erjesztett alkoholok kategóriájában. Alkoholtartalma nagyjából 12-18% között helyezkedik el, általában az erősebbeket vissza higítják vízzel 15-16%-ra. Tehát még csak nem is sokkal erősebb, mint a bor.

 

Ami a fogyasztóknak a fejében galibát okoz, az az, hogy amikor az ember megkóstolja a szakét, hát annak nincs sava, mint a bornak. Egyrészt más ízvilágot ad. Nem tudja, hol elhelyezni a térképen, a mentális térképén.

 

Mi ez, amit most iszok? Nem párlat, de nem savas, mint a bor. Most akkor ehhez hogyan nyúljak hozzá?

 

És itt szokott lenni, ez az óriási fogalmi galiba, hogy elkezdték rizspálinkának hívni. Ami még nagyobb probléma, mint rizsbornak hívni, mert a párlatokhoz az égvilágon semmi köze a szakénak. Tehát, hogy ez nem egy égetett szesz, ez nem lepárlással készül, és hát az alkoholtartalma se közelíti meg.

 

Na, de itt jön képbe az a szakénak a hagyományos fogyasztási módja, amit  filmeken látunk, képeken látunk, hogy a szakét ezt egy ilyen kis csészéből fogyasztják. Na most, hogyha odaadsz egy kupicát az európai fogyasztók kezébe, húzóra megissza. És hát ez egy óriási öngól, mert erjesztett alkoholt nem iszunk húzóra, mert abból nagyon nagy baj lesz.

 

Tehát, hogy nagyon-nagyon gyorsan ki lehet tőle készülni. És ettől lesz aztán az egyszeri fogyasztónak ilyen Vietnám flashback-je, hogy emlegetik neki a szakét. Na, iszol velem egy kis szakét.

 

Úristen, dehogy, hát egyszer próbáltam, te jó Isten, mi a baj?

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, és soha többé, igen.

 

[Tallián Dóra]

Na hát ez a baj. De a szakét Japánban is kortyolgatják. Tehát, hogy vannak tradíciók, vannak rituálék, amikor első koccintásnál hopp, megisszuk húzóra.

 

Na, de utána mindenki kortyolgatni fogja. És ennek így kell működnie. Na, és például ezért is szoktuk forszírozni a borospohárból való szervizt, de nem ördögtől való abszolút, mert Japánban is csinálják, mert az aromás szakék kategóriák egyre inkább előtérbe kerülnek, és hát azokhoz a legjobb forma a borospohár, mert akkor szépen kijön az illata, meg minden.

 

Úgyhogy ezzel egy picit egyszerűbb talán nekünk is a dolgunk, mert akkor így könnyebben megy át a fogyasztónak, hogy ezt igazából borként kell kezelnie. De hát, mint mondtam, a szakénak nincsen nagyon sav tartalma, tehát a szőlőborhoz képest körülbelül annak a savnak az ötödét tartalmazza, viszont nagyon-nagyon magas az amino sav tartalma, ami élettani szempontból is tök jó, és étkezéshez való párosítás szempontjából is tök jó.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most a tapasztalatok alapján itt, Európában, melyik országban, illetve mely országokban fogyasztják a legtöbb szakét, és ebben a rangsorban most jelenleg Magyarország hol áll?

 

[Tallián Dóra]

Hát, hogy Magyarország hol áll, nehéz így egyben megmondani, de hát aktívan dolgozunk rajta, hogy jól álljon. Meg ez egy nagyon szubjektív dolog most így például a mi cégünk szempontjából is, mert nagyon-nagyon sokat számítanak hozzá az emberi kapcsolatok, milyen céggel kerül, milyen viszonteladóval kerül az ember kapcsolatba. Alapvetően azt tudom neked mondani, hogy London van az első helyen, tehát Londonban a csapból is szaké folyik most.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

És ez azért van, mert hogy Londonban mondjuk a japán éttermek mennyisége, minősége is sokkal jobb, mint más országokban, és akkor ehhez dukál a szaké, vagy egyszerűen a londoniak jobban érdeklődnek a szaké iránt, a londoniak ízvilágához közelebb áll a szaké, vagy hogy ez miért van?

 

[Tallián Dóra]

Hát van egy óriási nyitottság, ami máshol kevésbé jellemző. London hatalmas város, elképesztő mennyiségű pénz áramlik a vendéglátószektorba. Nagyon jó minőségű árut lehet kézhez kapni étel összetevők szempontjából is, jó minőségű halat lehet szerezni, és egyre több az olyan szakács, aki egyszerűen missziójának tekinti, hogy azt a minőséget, amit Japánban megszokott, azt tegye le az asztalra, és amiatt elkezdik keresni a hozzáillő termékeket.

 

Ugyanazt a terméket szeretné, amit otthon kap meg, és ugyanolyan állapotban, amilyet otthon kap meg. Tehát itt jön képbe az, hogy az importőr akkor mennyire vigyáz, és itt az importőr is igyekszik nagyon-nagyon odafigyelni arra, hogy ez a minőségű termék kerüljön a londoni piacra. A második Európán belül Franciaország.

 

Párizsban nincs annyi japán étterem, vagy ázsiai étterem, mint Londonban, de elég sok van. Németország is egészen jó helyen áll, bár ott az elmúlt évben picit esett a fogyasztás. És hát Németországnak az a nagyon-nagyon nagy hátránya, hogy ott elszórtan vannak a nagyobb városok, és emiatt nehéz egy ilyen egységes képet kapni róla.

 

De alapvetően azért a németekkel viszonylag nehéz például szakét itatni, sajnos. Mindig nehéz olyan országokba szakét bemutatni, akik büszkék a bor kultúrájukra.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

De például a Olaszország akkor? Mert ők is azért kifinomultak szerintem ilyen téren, tehát az étkezés és az gasztronómia, tehát ők is érdeklődhetnek.

 

[Tallián Dóra]

Meg az olaszok nagyon hasonlóak a japánokhoz, abból a szempontból, hogy náluk van, ez az aperitívó kultúra. Iszogatsz így koraeste és mindig eszel hozzá valamit, tehát nincs olyan, hogy ne legyen étel mellette. Ez nagyon-nagyon hasonlít a japán alkoholfogyasztási kultúrához, amiben szintén arról van szó, hogy mindig van valami étel.

 

Azt nem mondanám, hogy Olaszország egy nagy szaké felvásárló nemzet. Ott is kezd kicsit divatba jönni, de nehéz dolguk van azért talán.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Az északi-skandináv országok, mert hogy ők nagy alkoholfogyasztók, de hogy az még lehet azért egy potenciál?

 

[Tallián Dóra]

Van benne potenciál abszolút. A skandináv országokba importálni borzasztóan nehéz, mert ott mindig azt hiszem, hogy csak egy cégnek van liszensze arra, hogy egyáltalán szakét importáljon.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Hiába Sengenő vezet, de hogy Európán belül is az egyes országokba szakét átvinni és a többi az eléggé nehézkes. Ez miért van, hogy nehéz szakét behozni Európába? Tehát, hogyha most valaki arra adná a fejét, hogy akár szakéimportőr szeretne lenni, akkor ez miért nehéz?

 

[Tallián Dóra]

Nehéz abból a szempontból, hogy a rengeteg papírmunkát be kell vállalni. Be kell vállalni azt, hogy a szállítmányod nagy valószínűséggel késni fog, mert most gyakorlatilag a Covid kezdete óta problémák vannak a szállítmányokkal mindenhol. De alapvetően ott van a vám.

 

Beérkezik Európába, el kell vámolni. A szakéra jövedékadó is vonatkozik, nem mindegyikre, de a szakéknak egy jelentős része, 15 százalék fölötti alkoholtartalommal rendelkezik, és emiatt jövedékadó köteles.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Megéri inkább disztribútornak lenni, mint...

 

[Tallián Dóra]

Hát ha disztribútor vagy akkor is ugyanezekre kell azért odafigyelni, mert hogy még a Sengenen belül sem tudsz szakét csak úgy ide-oda tologatni országok között,  a már említett jövedékadó kötelesség miatt elképesztően szigorúan nézik. Vámolás után be szokott állítani a német adóhivatal, mert mi Németországba hozzuk a szakét, és onnan adjuk tovább. És akkor így megjelenik az adóhivatal, hogy ők akkor most mintát vennének, hogy akkor ez most tényleg pontosan 15 százalék-e, nekünk ez komoly gondot okoz, mert Japánban ez a szabály nem egészen így van.

 

Készítenek egy terméket, mondjuk 15,1 százalék, akkor most simán ráírnak azt, hogy 15, hát mondtuk nekik, hogy Európában sajnos ez egy kicsit szigorúbb, úgyhogy most már ilyen tizedes vesző pontossággal kell ráírni különben enye-benye. Ez rengeteg munka.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez az egyik része, tehát a szállítás. A másik pedig az, hogy hát  érteni kell hozzá, mint ahogy eddig is már hallhatták a hallgatók, hogy te már egy képzett szakember vagy, egy szake szomelier vagy, és a szakképesítésedet Angliában, az úgynevezett VSET, nevezetű képesítést szerezted meg, de hogy ez micsoda, egy kicsit utána néztem, ez a Wine and Spirit Education Trust-nek a rövidítése lenne, és hogy itt különböző osztályok vannak, szintek vannak, egytől négyig terjed  a szint, és akkor bizonyítványt lehet kapni, oklevelet lehet kapni, és hát  a végén még diplomát is lehet kapni.  A legmagasabb minősítés az a diploma, és a világ 30 országában mindössze 419 ilyen diploma birtokos van, és hát talán egy érdekes adalék, hogy 2015-ben egy Kenichi Ohashi nevezetű japán lakos lett az első, aki ezt a diploma minősítést, tehát hogy szaké szomelier, illetve hát  az angol megfelelőjével, hogy advisor lett. De akkor te itt megkaptad az oklevelet, és te itt végeztél, és  annak az még a külön érdekessége, hogy te ebben a pylot csoportban, tehát a legelső induló csoportban voltál.

 

Hogyan kellett ezt elképzelni?  Itt rengeteg vizsga is volt. Nem tévedek?

 

Hogy néz ki egy ilyen? Tehát akkor ti ott most szakét ittatok, dögivel, és minden nap, minden nap, minden nap, igen. Igen, és hogy egyáltalán kik vettek ezen részt,  ez angol nyelven folyt, ezt is tegyük hozzá, és hogy egyáltalán most, tehát aki mondjuk érdeklődik egy ilyen dolog iránt, hogy  most is tud-e jelentkezni, mi kell a jelentkezéshez?

 

[Tallián Dóra]

Egy picike disztínciót tennék, mert azok a szintek, amiket te az előbb elmondtál, azok a bor képzés.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez a bor kategória.

 

[Tallián Dóra]

Tehát egytől négyig plusz diploma az a bor kategóriában létezik. Szaké képzésben pillanatnyilag egyes, kettes és hármas szint van. A kettes szint az egészen azt hiszem tavalyig nem létezett.

 

Egyes volt és hármas volt. Amikor én csináltam ezt a képzést, 2014-ben, akkor még csak hármas szint létezett. Tehát az emelt szint.

 

És hát ez rendkívül kívül vicces volt, mert én pont jókor voltam jó helyen. Egy londoni Members Club-ban dolgoztam, és annak egy ilyen exkluzív japán éttermében. És hát akkor én már én nagyon szerettem volna kilépni ebből a pincérkedés dologból.

 

És már kicsit fáradt voltam. Nem nagyon szerettem azt az egy óra utat, amit éjszaka meg kellett tennem hazáig, az volt a fő indokom egyébként, és elkezdtem gondolkozni rajta, hogy mivel lehetne földobni ezt az életutat így. És akkor kitaláltam, hogy hát én szaké szommelié akarok lenni, mert nagyon élveztem, hogy olyan.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mert olyan még nem volt.

 

[Tallián Dóra]

Hallottam már róla, de igazából nagyon, nagyon élveztem a szaké szervíz részét a dolognak. Nagyon szerettem olvasgatni a palackokat, meg mindig láttam az elismerő tekinteteket a feletteseim szemében, hogy na, ezt tudja, hogy mi van a palackra írva, te atya, úristen. És akkor rájöttem, hogy hüm, ezzel lehet, hogy kezdeni kéne valamit.

 

Akkor én nem voltam szommelié, én pincér voltam. És lementem a szommelié főnökhöz, hogy helló, tök jóban voltam vele, kitaláltam azt is, hogy lehet-e ilyesmit csinálni, és mondta, hogy hát majd utána néz, de ez egy nagyon jó munkahely volt abból a szempontból, hogyha képezni akartad magad, akkor minden további nélkül elküldtek a képzésekre. Eltelt egy pár hét, talán egy hónap, amikor jön hozzám a head szommelié, hogy figyelj már, Dóra, van egy ilyen lehetőség, hogy most jártak nálunk a WSET-től a rekrúterek, hogy indul egy szakés szommelié képzés, és hogy be tehetnélek a pylot csoportba.

 

És mondták, hogy mivel ez a legelső-legelső csoport, ezért nekünk majd véleményezni kell a tanárokat, stb., stb. Nagyon boldog voltam, meg minden. Aztán kiderült, hogy csak emelt szint van.

 

Hát  rögtön a hármas szinttel fogunk kezdeni, és akkor kaptunk egy tananyagot. Tehát, hogy egy egész könyvet.

 

[Yanagisawa Gyöngyi]

Még ezt a kezdődőt, de a tananyagot, azt már fel kellett dolgozni.

 

[Tallián Dóra]

Hogyne, tehát egy egész könyvet, és akkor mondták, hogy hát ezt nagyon ajánlják, hogy tanuljuk meg, mire odaérünk, mert hogy mély víz. Rögtön. Mondom, akkor nem alszom.

 

Egy pár hétig. De ezt be fogom vágni, és tanultam, tanultam, tanultam. Megérkeztem a kurzusra.

 

És hát annak úgy bizonyult, hogy elég jól fel vagyok készülve. Hál' Istennek, így csoport átlaghoz viszonyítva, meg picit tudtam japánul is, úgyhogy az nagyon jól jött, mert azért az kellett. Olvastunk kanjikat például, kaptunk ilyen kártyákat, hogy meg tudjuk különböztetni, mi van a szaké palackokra írva, stb.

 

stb. stb. Rengeteg-rengeteg technikai részlet a szaké készítéséről.

 

Ez nem egy szomelier és specifikus képzés, ez a WSET. Itt rajtam kívül elsősorban borszakértők voltak, importőrök, csupa olyan ember, akinek a szaké készítés logisztikája is fontos, hogy megtanulják, és iszonyú izgalmas feladatokat kaptunk. Például volt olyan, hogy nekünk kellett fejben elkészíteni a szakét.

 

Feltették nekünk a kérdést, hogy milyen paramétereket állítanál be, hogyha ilyen és ilyen ízű, aromájú szakét szeretnél készíteni.