#32- MÁSODIK rész: Én egy szaké sommelier szamuráj szeretnék lenni!

32. epizód vendég : Tallián Dóra

MÁSODIK rész

[Yanagisawa Gyöngyi]

Hogy szerinted a tanárok, ők közöttük voltak japánok?

[Tallián Dóra]

Úgy van, persze. Az egyik oktatónk japán volt, a másik pedig angol. Iszonyú jól éreztem magam ezen a képzésen.

Ez három napig tartott utána vizsga, és hát a vakkóstolás vizsga is volt. Na hát, az teljesen kikészített, ugyanis... Hát én közben jártam be dolgozni is azért, és nagyon meg voltunk fázva mind, akik a képzésen vettünk részt, mert a légkondi nagyon erősen ment.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mert hogy japánok is voltak biztos. Japánban is elég erős.

[Tallián Dóra]

Nem, de egyébként az angolok is imádják a légkondit. De hogy konkrétan nem éreztünk a képzés végére illatokat. És én akkor még alig ittam alkoholt egyébként.

Tehát pont aztán érdekelt a dolog, de hát én nem voltam gyakorlott alkoholfogyasztó, kóstoló, úgy egyáltalán. Szóval iszonyatosan meg voltam rémülve a vizsga vakkóstolás részétől. Minden nap szakét kóstoltunk egyébként a felkészülés alatt.

De hát az más dolog, amikor az ember előtt ott van, és mondják, hogy mit hiszik, és így a helyére tudja tenni. Más dolog az, amikor tudja, hogy majd úgy fogja készhez kapni a szakét, hogy nem mondják meg, mi van benne, hanem találja ki.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, hát ez itt a piros, hol a piros, igen.

[Tallián Dóra]

És én ezt gyakoroltam bent az étteremben minden nap, sírva. Egyrészt meg voltam fázva, másrészt nem nagyon voltak bekalibrálva még az ízlelő bimbóim erre. Szóval szenvedtem, próbálgattam, tippelgettem, írtam magamnak a jegyzeteket, és a vizsgán átmentem.

Ráadásul az elméleti rész az hiba nélkül, gyakorlatilag. Úgyhogy végül az egész vizsgát dicsérettel tudtam zárni, ami elképesztően jól esett akkor is. Így éreztem, hogy a befektetett energia az mind megtérült, hál' Istennek.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez egyébként mennyi idő volt maga a képzés?

[Tallián Dóra]

Ez akkor egy pár nap volt, plusz hát...

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez most is ennyi?

[Tallián Dóra]

Még most is egy pár nap ez a képzés.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most is egy pár nap. Tehát akkor ha valaki egy ilyenen részt szeretne venni, akkor kiutazik Londonba, végülis akkor egy pár nap alatt ezt leteheti, megteheti.

[Tallián Dóra]

Igen, abban nem vagyok biztos, hogy lehet, hogy most már az egyestől kell kezdeni, és nem lehet külön csinálni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor már lehet, hogy akkor hosszabb azért valamelyest.

[Tallián Dóra]

Ebben most nem vagyok biztos.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor ez úgy reggeltől estig?

[Tallián Dóra]

Nagyjából, igen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Szommelier lettél, megvolt a dolog, és akkor elindultál. Azt mondtad, hogy jó, akkor Magyarországot akkor viszed. Nem volt ez ennyire egyértelmű?

[Tallián Dóra]

Nem volt ennyire egyértelmű.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Meg hát akkor haza kellett jönnöd, mert  te akkor Londonban voltál.

[Tallián Dóra]

Igen, az sem ilyen gyorsan történt, tehát amikor én ezt az iskolát elvégeztem, akkor utána én még étteremben voltam szaké szomelier. Ez se úgy működött, hogy akkor te most csak szakéval foglalkozol, hanem nekem ki kellett tanulni bor szommeliernek is. És akkor nekem teljesen fordítva történt, mint mindenki másnak, akinek szokott, mert általában bor szommelierként indulnak az emberek.

Pont fordítva volt, tehát én csak a szakét ismertem, de azért a szaké az olyan kicsi kategória mindenhol, bárhol, hogy nem lehet csak szaké szomeliének lenni, akkor még nem lehetett, és akkor nekem bor szomeliének is ki kellett tanulni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor azt is elvégezted?

[Tallián Dóra]

Azt is megkerestem, ugyanott a WSET-nél, de nem olyan mélységekben, mint a szaké szomelié képzés.  

Muszáj tisztáznom, tehát, hogy ha valaki oda jön hozzám tanácsot kérni borból, akkor azért már így inkább elküldöm valakihez, aki jobb ebben.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Te személyesen a bort szereted jobban, vagy a szakét?

[Tallián Dóra]

A szakét. Meg a pezsgőt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Imádom a pezsgőt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez a ráadás, hogy bor szomeliér is lettél, akkor ez egy olyan, hogy is mondjam, ez csak egy ilyen plusz hátizsák lett.

[Tallián Dóra]

Be kell vallanom bűnös vagyok, a pezsgő a kedvenc. Imádom, a szívem csücske a szaké, de egy jó pezsgőt nem tudok visszautasítani, és mostanában narancs borokat is nagyon szeretem egyébként.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Viszont, ha már a képzésnél tartunk, hogy most Magyarországon ti Pankával kiket képeztek, és egyáltalán milyen igény van arra, hogy ne csak igyák az emberek a szakét, hanem tudják is, hogy mi áll mögötte, mit, mivel, hogyan lehet párosítani.

[Tallián Dóra]

Amint már érintettük ezt a témát, hogy Magyarországon milyen fogalmi zavarok vannak a termék kategóriát illetően, persze, kell képezni az embereket, és hát alapvetően le kell szoktatni a magyar fogyasztót egy csomó dologról. Például arról, hogy bemenjen a szupermarketbe, és a polcról levett szakéval kényeztesse magát otthon, mert akkor ugyanott van, ahol a part szakad, nem fogja jobban szeretni a szakét. Tehát az a probléma, hogy a magyar ember, és nem csak a magyar ember, hanem számos európai országban is, az átlagfogyasztó úgy ismerkedett meg a szakéval anno, amikor még teljesen új volt, hogy szinte kizárólag romlott termékhez tudott hozzáférni, amit a polcról vett le.

Tehát vagy valami alsó kategóriás, vagy pedig már romlott volt, és hát emiatt nem igazán jó élményekkel távozott valószínűleg az első szakéjától, és hát ezt a szemléletet kell elsősorban megváltoztatnunk, és ehhez nekünk szövetségesek kellenek, és a mi szövetségeseink azok az éttermi menedzsment, az éttermi szomeliék, akik a szakét népszerűsítik a fogyasztónak. És mi elsősorban ezeket az éttermi személyzetet képezzük. Elsősorban a termékekről, arról, hogy hogyan készülnek, arról, hogy hogyan szervírozzuk, hogyan adjuk el, hogyan válaszoljunk a kérdésekre, amiket a fogyasztó nekünk feltesz.

Például, hogyha azt mondja, hogy ő egy száraz szakét keres, mit kell mondani arra, hogyha a vendég meleg szakét kér, hogy hogyan készítsük el a meleg szakét. Tehát ezek mind. És akkor ezeknek a képzéseknek, amiket nyújtunk, vannak szintjei.

Van az átlagos tréning, amit az éttermi személyzet kap, van a menedzser tréning, ami általában már egy kihelyezett master class valahol, ahol össze tudjuk gyűjteni a partnereink közül a management réteget, sommelier réteget, és akkor ők kapnak egy mélyebb tudást.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Átlagban hányan vesznek ilyenen részt Magyarországon? Hát, hogy úgy összesen? Tehát mondjuk mi az ideális létszám, ha van ilyen egyáltalán?

[Tallián Dóra]

Hát figyelj, attól függ, hogy milyen. Most egy olyan masterclass, ami igazából szaké kóstolásból, illetve projektorozásból, prezentációból áll. Ott egy 30 fővel is simán elbír az ember.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És annyian részt is vesznek?

[Tallián Dóra]

Előfordult már.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Azért az valami. Ez akkor nem azt jelenti, hogy mindegyik japánvonalú étterem, hanem akkor más éttermekből is részt vesznek.

[Tallián Dóra]

Persze, akit érdekel, jöhet. Tehát igazából kiküldjük ezekre a meghívót. És nem csak mi, mert például szoktunk együtt dolgozni Maki Stevenson-nal is, aki korábban már volt az egyik adásodban, neki főző iskolája van.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Hallgatóknak, na gyorsan be is szúrom,  korábbi adásomban Maki Stevenson két epizódban hallható.

[Tallián Dóra]

Nem egy étterem, ez egy főzőiskola, viszont neki megvan a lehetősége arra, hogy külön szakékhoz párosítható ételeket készítsen, készítessen el a séfekkel, és egy olyan masterclass-t csináljon velünk, ahol ezeket össze lehet kóstolni. És ilyenek nagyon nagy érdeklődésre szoktak számot tartani. És ilyen vacsorákat például nagyon-nagyon szeretünk szervezni, több étteremmel is előfordult már, hogy szaké vacsorát csináltunk.

Ez általában úgy szokott kinézni, hogy kiválasztunk 5-6 szakét egy 5-6 fogásos vacsorára, és akkor a séf elkészíti a hozzá illő ételeket. És ilyenkor mondjuk általában egy olyan 25-30 fő a maximum, amit olyan kényelmesen ki lehet szolgálni, meg hát közben stand-upolunk, tehát amikor anekdoták röpködnek, meg elmondjuk, hogy mit, mivel, miért.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Milyen éttermek a hallgatóknak, hogy ha Budapesten járnak, akkor milyen éttermeket érdemes felkeresni, ahol ezeket, tehát így, hogy szaké párosítással ételek, megtalálják?

[Tallián Dóra]

Legszorosabb kapcsolatunk a Tokió étteremmel van. Hatalmas szaké választékkal rendelkeznek, és nagyon képzett kollégák dolgoznak ott. Tehát ők egészen biztosan fantasztikus élményt fognak nyújtani a fogyasztónak, tehát mindent elmondanak a szakéval kapcsolatban.

Aztán dolgozunk még együtt, több hotellel is, W Hotel például, Four Seasons-ben most kerülnek be szakék, illetve a Snack Masako, az egy nagyon-nagyon fontos nagykövete, a mi szerény kis szaké portfóliónknak.

[Yanagisawa Gyöngyi]

 ő egy japán nő, aki egy bárt vezet. Hol is van a helyszíne, a Széll Kálmán téren?

[Tallián Dóra]

A Lövőház utcában.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Lövőház utcában van ez a bár. És akkor ide nemcsak nyilván nemcsak japánok, hanem bárki mehet.

[Tallián Dóra]

Bárki, bárki, persze, de egyébként ott fordul meg nyilván a Budapestnek a japán lakossága, és hát Natsuko-san egészen elképesztő szaké-nagykövet képességéről tett tanúbizonyságot az elmúlt években mióta megnyitott, és vele is csináltuk már rendezvényt egyébként. Akkor ott van a 101 Group,  a 101 Bistro és a többi nem olyan rég nyitott étterme. A 101-ben például már szaké tésztinget is lehet vásárolni, ami egy ilyen kis tárca három pici pohár különböző szaké, hogy gyakorlatilag végig vezet a különböző stílusokon.

Én ezt mindenkinek nagyon ajánlom, aki csak ismerkedik és nem akar mondjuk egy egész palack szakéval kezdeni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát ez olyan, mint a parfümpaletta a kicsiből lehet  választani, és akkor  melyik illik hozzám, na ugyanez van a szakéval.

[Tallián Dóra]

Igen, ez egy elképesztően menő dolog, és ezt most fogjuk bevezetni még jó néhány éttelemben. A T Group is fent van a partnereink listáján, az Enso, akkor egészen a Hanami például. Nagyon-nagyon sok éttelemmel ápolunk most már jó viszonyt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Meddig lehet nőni, mit gondolsz? Mert hogy most azt mondod, hogy nem feltétlen csak a japán éttermek az érdeklődők, tehát ezt azért ki lehet akkor terjeszteni más éttermekre is, de mit gondolsz, hol van itt a határ, meddig lehet nőni, vagy pedig akkor a csillagos ég?

[Tallián Dóra]

Figyelj, ami a japán és az ázsiai éttermek után a legígéretesebb kategória az a Michelin csillagos és egyéb ilyen magas kategóriájú éttermek, ahol általában a fúziós konyhával szoktak dolgozni, tehát adja magát, hogy gondolkoznak az ázsiai vonalban, például  az Onyx, a Rumor, ők szintén tartanak, vagy Babelast, hiszen most már tartanak szakét a Borsorban, az általában Borsorban szokott bekerülni, a teljesen jogos helye van ott egyébként, mivel, hogy már korábban említettük a borhoz való, bor kategóriájához való hasonlóságot, és hát a világon bármilyen konyhával lehet szakét fogyasztani, tehát nekünk, akik napi szinten foglalkozunk ezzel, vannak ilyen kategóriáink, amiket így viccesen egymás között szoktunk emlegetni, hogy na ez a pizza szaké például.

[Yanagisawa Gyöngyi]

 ez a következő kérdésem, hogy milyen szakét, milyen ételekhez lehet érdemes párosítani, de hát akkor már megvannak ezek a kategóriák.

[Tallián Dóra]

Alapvetően szakét étellel párosítani rendkívül egyszerű, a nagy hibákat nem lehet vele elkövetni, ugyanis nincsen benne tannin, nincs magas savtartalom, mint a borban, tehát a borral például meg lehet azt csinálni, hogy valamilyen rettenetes párosítást hozol létre, mondjuk egy nagyon tanninos vörösborral és tonhallal, tehát ezek a kettő abszolút nem megy egymáshoz, és rettenetesen fémízű lesz tőle a szád.

Na most a szakéval ilyet nagyon nehéz csinálni, mivel ezek az anyagok, ami például a borban megvan, ez a szakéban nincs benne. Van a szakénak kesernyéje, de az máshonnan jön. Azt úgy hívják japánul, hogy shibumi, és az egy nagyon fontos és nagyon jó dolog.

Ez az ízváltó dolog a szakéban, a shibumi, ez a kesernye a végén, ami arra jó, hogy amikor előtted van az asztalon az étel, és hogyha ázsiai-japán étteremben iszod a szakét, akkor ezek az ételek egyszerre lesznek ott mind az asztalon előtted, akkor ez ízváltó funkcióként működik, tehát a falatok, különböző falatok között, te konkrétan kimosod vele a szádat, és akkor újraindul az íz érzékelés.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez ugyanaz, mint a sushi-zóban a zöld tea.

[Tallián Dóra]

Igen, meg a zöld tea, igen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

 a zöld teánál, és hát ez is egy korábbi adásban is volt, hogy azt  por, tehát hogy maccsa forma, vagy pedig maga a tea fű, melyik a jobb, ugyanez, tehát hogy kimossa az embernek a száját, és akkor így ízváltó lesz.

[Tallián Dóra]

Igen, igen, és akkor a szaké stílusától fog függeni, hogy mi az a típusú konyha, amit melegebben ajánljuk, amit így képletesen ért be. Itt vannak olyan szakéink, amit én például szarvasgombás nyokkival szeretek fogyasztani otthon. És régen vettem hat palackot, amikor még éppen szaké szommeliernek tanultam, és ez volt az első olyan szaké, amit megkóstoltam, hogy atya úristen, ez milyen jó ilyet még soha nem ittam.

És elkezdtem otthon gombás nyokkit főzni hozzá, mert rájöttem, hogy az a legjobb. Tehát például pizzával is remekül működött meg ilyenek. Tehát a végén már elkezdesz mindennel szakét inni, próbálgatni.

Tehát ittam már indiai étellel is szakét.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Van olyan, amihez abszolút nem illik? Tehát, hogy ezzel ne is próbálkozzunk? Tehát van mondjuk olyan magyar étel, amire azt mondod, hogy na hát ezt ne, szakéval ne párosítsuk.

Ez csak azért, hogy könnyítsük meg azoknak a dolgát, akik  most elkezdenének kísérletezgetni, és akkor felhívni a figyelmet, hogy hát ezt mégse. Szóval, mert az nem lesz egy jó élmény.

[Tallián Dóra]

Mindenhez lehet találni megfelelőt. Ittam én már szakét pörkölttel, rántott hússal. Japánban is van rántott hús.

Iszol hozzá szakét. Na most a magyar rántott hús nem sokban különbözik. Jó, a libamáj az nem jó, mindenkinek van mostanában már hozzáférése, ez nyilvánvaló, de hogy rengeteg ételhez lehet szakét fogyasztani, hogyha az ember hajlandó lenne.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, de akkor , hogyha jól értem,  a szaké fogyasztásnak a másik mérvadója, a borral és más mondjuk Magyarországon is ismert szeszes itallal ellentétben, hogy  a szakét azt nem úgy érdemes inni, hogy leül az ember, és akkor most a szakét issza-issza, és nem eszik hozzá semmit.

[Tallián Dóra]

Hát láttam én már olyat, meg persze Japánban is csinálják, de hogy igen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Sokkal nagyobb gasztronómiai élményt ad az, hogyha az ember az étkezéshez issza a szakét, ?

[Tallián Dóra]

Ez az, ami nekem nagyon szimpatikus a japán stílusú alkohol fogyasztásban. Jó, most tényleg nem arról beszélek, amikor leülnek egy biznisz mítingre, és mindent mindennel, sört, borra, szakéval, mert annak az a lényege nyilvánvalóan, de hogy ezt eszünk hozzá, falatozgatunk hozzá, sznekkelgetünk hozzá, ez ilyen kellemes. És én nagyon közel állok az olasz kultúrához, és nem csak a japán kultúrához, és ebben a kettőben érzem ezt a párhuzamot, ami nekem rettentően szimpatikus.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tudod, hogy miért alakult így Japánban? Azért ennek véleményem szerint azért van egy biológiai oka is, márpedig az, hogy  a japánoknak nincs, a legtöbbnek nincs meg az a génje, hogy  alkohol tudjon inni. És enni kell valamit, mert különben tényleg, ahogy itt az elején is beszéltük, az első pohár után kidőlnek.

Van egy ilyen háttér dolog is, hogy azért ez miért alakult így ki, de teljesen egyetértek azzal, amit mondasz, és valóban jó, hogy valahol azért az egészségre nézve is, ez a jobb, nem? Tehát , hogy az ember eszik, és hozzá iszik és a gasztronómiai élmény együtt hasson, tehát  az ital és az étel, az adjon egy kerek ízvilágot, ehhez akkor kiváló.

[Tallián Dóra]

Azért azt el kell mondanom, hogy nekem alkohollal foglalkozó szakmabeliként nagyon sokszor kell azzal szembesülni, hogy az emberek azt gondolják, hogy aki alkohollal foglalkozik, az alkoholista. Ez elég sajnálatos dolog, én teljesen megértek mindenkit, aki az egészségét szeretné védeni, és aki nem szeretne rendszeresen alkoholt fogyasztani. Én magam sem fogyasztok rendszeresen alkoholt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De az alkoholnak jótékony hatása is van, hát  ezt most már orvosilag is azért ajánlják.

[Tallián Dóra]

És ami az én munkámnak a lényege, az nem az, hogy rávegyek embereket, hogy igyanak több alkoholt, hanem hogy arra vegyek rá embereket, hogy minőségi alkoholt igyanak, amikor isznak. Erről volna szó tulajdonképpen, és én magam sem iszom rendszeresen alkoholt, és amennyire lehet egészségesen élek, mert én magam is tudom, hogy mi a különbség a mértékletes alkalmankénti alkoholfogyasztás és a rendszeres mértéktelen között. Tehát ezt azért így szeretném elmondni, mert ebből nagyon-nagyon sok félreértés szokott származni, amikor így rögtön ezeket a kategóriákat összemosták.

Aki azt a munkát végzi, mint én, az tudja, hogy úgy kell kóstolni szakét, hogy ez ne ártsont.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A bor szomeliéknél is egy külön technika, hogyan kell kérdezik gyakran, és igen, hogy hát akkor ők már rögtön be is rúgnak?

[Tallián Dóra]

Nem, hát akkor nem tudod a munkádat végezni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ami  a beszélgetésünk során, és ez a hallgatóknak is akarva, akaratlanul feltűnhetett, hogy  azért itt mi rettentőn sok japán terminust is, a daiginjo, meg ginjo, meg és a többi, és a többi említettünk, hogy itt a szaké lokalizációs marketingje, tehát az, hogy  Magyarországra bejön akármelyik szaké, de hogy ezt hogyan kellene, hogyan jó kezelni. Itt Japánban, hogyha valami külföldi terméket szeretnének Japánba bevezetni, azért itt vannak pontok, vannak fontos elemek, amikre figyelni kell. Az első az az, hogy meg kell érteni a terméknek a mondanivalóját, hogy mit akar közvetíteni.

Hogy lehet az új piacot, tehát én itt most a japán viszonylatról beszélek, hogy lehet  itt a japán sajátosságok figyelembe vételével ezt integrálni. Lásd például azt, hogy  Japánban a kisebb kiszereléseket kedvelik. Azt meg kell figyelni, hogy a versenytársaknak a pozíciója, hogy ők mit kommunikálnak, mit lehet jobban kihozni, mit lehet jobban hangsúlyozni.

A helyi piaci kulturális adottságok. Itt most mondok egy példát. Japánban a cseresznyevirágzás idején minden rózsaszínbe színeződik.

Ez a termékeknél is így van, hogy erre a szezonra, egy rózsaszín kiszerelésben, lehet behozni ezt a wabi-sabi érzést is, hogy nem csak a tavaszi időszakra, hanem ilyen szezonális struktúrákban gondolkodnak. Ez kifejezetten mondjuk Japánban erős. Ilyen dolgokat is figyelembe szoktak venni egy terméknek a lokalizációja folyamán.

A design, a csomagolás, a színválasztás, hogy az mondjuk a japán fogyasztó számára milyen érzetet kelt. És ami még nagyon fontos lehet, hogy Magyarországon vajon mennyire érdemes a japán neveket behozni, a japán nevekkel manipulálni. De én szerintem ezt egy átlag magyar fogyasztó azon nyomban el is felejti, tehát nem fogja megjegyezni.

Erre Magyarországon a szakéknak külön nevet adtok ti, vagy mondjuk az importőr, vagy angol neve lesz? Tehát itt ez a lokalizáció, ez a marketing dolog, ez hogyan zajlik?

[Tallián Dóra]

Japánban a szezonalitás, nagyon-nagyon erős. Sajnos Európában nem igazán jellemző. Londonban egyébként voltak rá törekvéseink, tehát amikor én abbahagytam az éttermi szommelierkedést és elmentem a Words Import Londoni irodájába dolgozni egy-két évre, akkor játszottunk ezzel a szezonalitás dologgal.

Ott elég nagy piaca van a szakénak, és ott minden szezonra be tudtunk hozni, például Arabasirit tavaszra, és hiaorosit őszre, ami egy picit már érlelve volt előtte, és ezeket lehetett futtatni. Ez még Európában nem annyira jellemző, Magyarországon még nem lehet egyelőre bemutatni ezt a szezonalitást, mert ez akkor tud igazából jól működni, hogyha elég nagy forgása van a termékeknek ahhoz, hogy ki lehessen üríteni a raktárakat a következő szezonig, és új terméket lehessen bevezetni. Pillanatnyilag itt még nem tartunk annyira, szerintem sajnos, de reméljük, hogy fogunk tartani.

Ami Európában nagyon erőssé tud tenni egy terméket, az a palack dizájn, amit te is említettél. Mindinkább hasonlít a szaké üvege valami fenszi, luxi borra, annál valószínűbb, hogy felfigyelnek rá. Azok, akik aztán megpróbálják majd eladni a végfogyasztónak, nagyon népszerűek a kék palackok.

Például a kék, a rózsaszín, meg különböző ilyen funky. Ezek például Japánban nem. Tehát Japánban a zöld és a barna az az, ami megy, és igazából benne van a fejekben, hogy akkor zöld palack az, ami frissebb, fiatalabb.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De várj, akkor Japánban direkt kék palackba töltik?

[Tallián Dóra]

Nem, most már Japánban is mennek ezek a kék palackok, csak azt mondom, hogy Európában ezek népszerűbbek valószínűleg, mint Japánban. Tehát nagyon sokan választanak szakét azért, hogy amikor kint van előttük az asztalon, akkor mennyire jól fotózható például. Én nagyon érdeklődök, hogy mi van benne.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És a nevük, a szakéknak a neve, az hogyan alakul Európában? Ugyanaz?

[Tallián Dóra]

Sokszor ugyanaz, de az én munkahelyem, a Word Sake Imports például mindennek ad angol nevet. Honoluluban van a főhadiszálás, ott dől el nagyjából minden is. Ott dől el például az, hogy milyen nevet adunk annak a szakénak.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És ezt nem lehet tovább lokalizálni? Tehát mondjuk az, hogy most Magyarországon már egy ilyen magyarosabb, vagy a magyar fogyasztónak megjegyezhetőbb néven fut.

[Tallián Dóra]

Lehet egyébként, de itt mennyiségekről kell legyen szó. Ezek a címkék nem a magyar viszonteladónál kerülnek rá, hanem ezt nekünk központilag kell rátenni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor kénytelenek a Masterclasson megjegyezni a menedzserek milyen név?

[Tallián Dóra]

Nagyon sok partnerünk az angol nevét használja a szakéknak. Ami nekem furcsa egyébként, mert én mindig a japán nevüket használom.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egy átlag embertől, fogyasztótól azért nem kell, vagy nem lehet elkívánni, hogy jegyezze meg a japán nevet. Nyilván az angol név az könnyebb. És egyáltalán ez is egy kérdés, hogy a magyar piac még mennyit tud bővülni?

Olyan értelemben, hogy a helyi fogyasztók, tehát nem az éttermek, hanem a személyes fogyasztók. És ahogy mondod, hogy már a ti webshopotokból lehet személyesen is rendelni. Mi az a szint, ami még tovább bővül?

Hát a kiszerelésváltás például ilyen is van? Vagy minden ugyanebben a japán kiszerelésben megy?

[Tallián Dóra]

Japánban a legnépszerűbb kiszerelés az most az 1800ml-es palack, tehát az a magnum. A legtöbbet Európában 720ml-sből adnak el, és elég nagyon mennek a pici palackok, a 300ml-sek is, amik igazából importőre válogatja, hogy mennyire szeret velük foglalkozni, mi annyira nem szeretjük őket.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Pedig jól hangzik, mert hogy kicsi kiszerelés, tehát pont  a kezdőknek kifejezetten jó lehetne.

[Tallián Dóra]

Igen, de én azt jobbnak tartom igazából boltokba, vagy pedig otthonra, nem pedig étteremben tárolni. Tehát én is most az otthoni használatot mondom. Persze, mi is raktunk fel a webshopba kisebb kiszereléseket, amiből elérhető, de a 720-as, hogy a legjobban.

És igazából vannak még az 500ml-sek is, ami Japánban abszolút nem jellemző, hanem inkább az európai piacra kialakítva. Egy 500ml-s palack az nagyon jó, mert általában 2-3 dl-szaké az nem szokott elég lenni egy 2-3 fős társasághoz, de az 500ml az pont kényelmes.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Lokalizáció szempontjából akkor nyilván, tehát ti is Európában azért az európai viszonyokhoz igazítjátok ezeket a dolgokat, és hát úgymond a trendeket. Van-e más olyan marketingfogás, ami mondjuk kifejezetten Európára jellemző? Tehát keverés, keverékek bort szakéval, egy borászat szakékifőzdével együtt valami új brandet teremt.

Mik várhatóak még, vagy mik azok az újdonságok, amik szembe tűnők?

[Tallián Dóra]

Ez kifejezetten egy európai találmány, hogy nagy híres borászatok elmennek Japánba, és akkor leszerződnek egy szakéfőzdével, és közös brandet készítenek. Ez például egy európai marketing szempontjában nagyon szerencsés dolog, mert olyan nemzetek, a magyar, francia, osztrák például, akik a borászataikra nagyon büszkék, meglátják, hogy egy borász szakét készít, akkor mégis ad nekik egy olyan érzetet, hogy akkor ezzel így én is szeretnék közösséget vállalni. Ez egy egészen európai találmány, illetve Európában jellemző igazából az, hogy a szakénak a prezentálásával a szommelier foglalkozik.

Ez például az Egyesült Államokban annyira nem így van, hogy ki foglalkozik ezzel. Általában a felszolgáló bárosok dolga, de az, hogy külön szomelié foglalkozzon, nem nagyon.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Japán szempontjából, és egyáltalán így a szaké kultúra terjesztése szempontjából, Magyarország mennyire fontos?  Tudjuk azt, hogy ez egy kis piac, nyilván az európai piacon belül, de hogy mégis mennyire érdemes tovább gondolkodni még a magyar piacban? Szeretik-e egyáltalán a japánok a magyar piacot, ha ezt így szabad kérdezni?

[Tallián Dóra]

Szeretik. Magyarországon a japán kultúra szerintem mindig is nagyon népszerű volt. Most már 17 éve jártam egyetemre, és már akkor elképesztően sokan tanultak japánul, és nagyon erős a japán-magyar baráti kapcsolat is.

Ebben az évben a japán adóhivatal nagyon nagy hangsúlyt kezdett el fektetni arra, hogy a szakét tovább népszerűsítse Európában. Ez azért is van, mert Japánban a szakéivás népszerűsége esett az utóbbi időben. Rászoktak a sörfogyasztásra inkább a fiatalok a szakéval ellentétben.

És hát a legkisebb piac is nagyon-nagyon fontos. És vannak olyan szakéfőzdék, akiknek pedig a Magyarországhoz való kapcsolatuk, az viszonylag személyes is. Például mi együtt dolgozunk egy devazakura nevű szaké brandedl, akikről az egyik legérdekesebb anekdota, hogy a tulajdonosnak a lánya annó Budapesten a városnéző buszon ismerkedett meg a jelenlegi férjével, aki később főzőmester lett a devazakura főzdében.

És nagyon vicces. Mind a kettő japán. És hát , mivel hogy ebben a főzdében a lány nem örökölhet, ezért a férjnek kellett fellépnie, mint a jövendőbeli cégvezető.

Sőt kitanulta a szakéfőzésnek a mesterségét, elképesztően finom szakékat készít.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezen a budapesti túrán voltak ők egy budapesti japán étteremben.

[Tallián Dóra]

A Városnéző buszon, a tetején ismerkedtek össze konkrétan.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mivel győzte meg a leendő feleség a leendő férjét?

[Tallián Dóra]

Hát nem ő győzte meg, hanem az apuka.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De a tény, hogy a helyszín az Budapest volt, ez érdekes valóban, hogy akár ilyen állomás is lehet Budapest. Azt azért meg szeretném tőled kérdezni, egy kicsit úgy talán személyes is ez a kérdés, hogy mi az, ami neked legnehezebb ebben a szakmában? Most már több éven keresztül csinálod ezt, sok mindent láttál, sok mindent átéltél, dolgoztál a japán személyzettel, japán kollégákkal, állandóan úton vagy Európán belül is, népszerűsíted a szakét, így előadásokat tartotok.

Ennek a szeretetén és a szépségén kívül biztos is, hogy vannak nehézségei. Mik? Mik ezek?

Mikre lehet számítani?

[Tallián Dóra]

Aki Európában, főleg aki egy kis országon belül szeretne a szakét értékesíteni, az hamar fog találkozni azzal, hogy hát ez nem egy teljes állás, mert mindegy, hogy ennek még pillanatnyilag nincs akkor a piacra. Alapvetően azt tudni kell, hogy én Ausztriában élek, és én onnan utazgatok Németországba és Magyarországra főleg. Ami nekem nagyon nehéz a munkában, az a sales része, amit hát ilyen messze mindentől nem igazán lehet túl hatékonyan csinálni, tehát ahhoz tényleg állandóan utón kellene lenni, hogy mindenhova időben visszajusson az ember.

Hál' Istennek  erre van a viszonteladó intézménye, ami egy nagyon-nagyon jó dolog. És hát Pankáéknál külön Budapesten sem működne úgy, ahogy most működik ez az egész. És ami még nehéz volt anno, amikor átkerültem ebbe a szaké importer bizniszbe, ahol hirtelen úgy találtam magam, hogy jó, ez nem egy japán cég, de japánokkal dolgozom együtt, és ott voltak nagyon érdekes tapasztalások, amik attól eltekintve, hogy én tényleg imádom a japán kultúrát, azért így értek kulturális sokkok például, amikor mondták, hogy ez nem japán cég, itt nem kell túlórázni, de ha lehet, akkor ne vedd ki az összes szabadságod. Tehát így elmondták, hogy mennyi szabadságom van, és akkor utána hozzáfűzték, hogy nem muszáj kivenni.

És tényleg volt olyan kollégám, aki nem vette ki, és én könyörögtem neki, hogy légy szíves menj el szabadságra, mert hogyha te nem mész, akkor én sem mehetek.

[Yanagisawa Gyöngyi]

de elment?

[Tallián Dóra]

Valamennyit kivett, de hát nem az összeset.

Én meg hát közöltem, hogy én ki fogom venni, én el fogok menni szabadságra, mert hogy Angliában vagyunk. És tudod, amikor először beteg lettem, akkor elnézést kellett kérnem, tehát utána jöttek Japánból vendégeink is, mert ők is tájékoztatva voltak róla, hogy én beteg voltam előtte, és akkor úgy fogadtak, hogy Dóra hallottam, hogy beteg voltál, és én meg sírva kértem elnézést, hogy élek, bocsánat, elnézést.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, más persze, más az összes szemlélet, így van.

[Tallián Dóra]

Hogy hogy jövök én ahhoz? Nyilván elnézést kellett kérnem, hogy én ilyen kis beteges voltam így az elmúlt hetekben. Ilyen furcsa dolgok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De neked most így jelen helyzetben a további terveid, céljaid, mi az, amit még ebben a bizniszben szaké értékesítés, és egyáltalán a szakének a népszerűsítése, amit még el szeretnél érni, és hova szeretnél eljutni? Tehát elképzeled magad X év múlva, akkor mi az, amit megszeretnél valósítani?

[Tallián Dóra]

Én nagyon szeretnék az oktatás vonalon tovább mozdulni és működni. Ez a kedvenc részem benne. Túl vagyok pár száz tréningen, és még mindig nem unom.

Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ebben a szakmában az oktatás és a marketing, amiben még tudnék pluszt nyújtani, és nagyon szeretnék erre törekedni, szeretnék egy picit jobban ráfeküdni a szaké európai marketingjére. Valahogy megpróbálni közelebb hozni az átlagfogyasztóhoz, mert úgy érzem, hogy ebben még mindig hiányosságokat szenved a szaké piac.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Te szaké szamuráj szeretnél lenni?

[Tallián Dóra]

Hát van egy ilyen álmom. Van egy ilyen álmom, igen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Te lennél akkor a szaké szamuráj, és ez most azért érdekes, mert a felvezetőt, amikor elmondtam, akkor Shogunnal kezdtem. És  ebben a Shogun filmben William Adams a tényleges, és aki egy élős személy is, tehát aki ennek az angol figurának a valós történelmi személye volt, hát  ő is az első nyugati szamuráj. Tehát ezt ki kell hangsúlyozni, hogy nyugati.

Az első nyugati szamuráj  Japánban, és azért találom ezt, hogy is mondjam, pont ide illőnek, és így érdekesnek, és így egy keretnek, hogy  te pedig szommélier szamuráj szeretnél lenni. Én nagyon-nagyon remélem, hogy ez sikerül neked, én nagyon sok szerencsét kívánok hozzá ehhez neked, és ezt az odaadást hallgatva, ahogy te beszélsz a szakéról, és egyáltalán így a Japán kultúráról, én szerintem ez egyértelműen sikerülhet is neked. De még mielőtt kimondanánk a búcsú szót, megkérdezem, mint ahogy minden vendégtől megkérdezem, hogy mi az a szín, amire te asszociálsz, hogyha Japánról van szó?

[Tallián Dóra]

Nekem a vérnarancs szín, ami Japánról eszembe jut. Mert ez a szín számomra egyszerre utopisztikus és disztopikus, úgy mint Japán az én tapasztalataim alapján. Tehát van benne egy egészen csodálatos utopisztikus, és van benne egy olyan típusú lebegve fenyegetés érzés, amikor az ember mélyebben belekerül a kultúrába, ami a kettő együtt egy ilyen feszültséget teremt bennem, mint ez a szín.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezt nagyon szépen megfogalmaztad. Igen, ott van Godzilla is, ott vannak a földrengések is, és hát úgy utopisztikus, mit hoz még, meg milyen újdonság, meg mi az a futurisztikus jelleg, ami még ebből kijöhet?

[Tallián Dóra]

Én nyilván imádom Japánt, és életem legjobb utazása volt, amikor tavaly eljutottam oda végre két hétre Nászútra, és tényleg soha még ennyire jó utam nem volt. És azt hiszem, hogy erről a férjem is hasonlóan tudna nyilatkozni, de nem élnék és dolgoznék ott.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Legyen ez a végszó, és hadd köszönjem meg ezt a nagyszerű beszélgetést. Ha nem is tudtunk mindent érinteni, de én úgy gondolom, hogy egy nagyon jó, nem is csak bevezetőt, hanem hát ez már több volt, mint bevezető, egy nagyon jó áttekintőt tudtunk adni a hallgatóknak a szakéról, az, hogy hogyan válasszanak, hogyan induljanak el azok, akik még esetleg nem kóstolták a szakét. És ez nem feltétlenül csak tanácsok, hanem egyfajta útmutatás is, hogy mit ne, és inkább mit, hogyan válasszanak.

És én kívánom minden kedves hallgatónak is, hogy találja meg az ő kedves szakéját, és valóban ne a dohos-rosszízű, romlott szakéval induljon, mert akkor valóban nem lesz egy olyan élménye, hogy megint megpróbálja. Neked pedig még egyszer nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést, és nagyon sok sikert kívánok a továbbiakhoz, jó egészséget, és nagyon jó szaké kóstolásokat a továbbiakban is.

[Tallián Dóra]

Én is köszönöm szépen, hogy itt lehettem.