#34– ELSŐ rész: Oka van annak, hogy formákban fejezzem ki magam!

#34- ELSŐ rész: Oka van annak, hogy formákban fejezzem ki magam!

 Vendég: Lantos Tímea

[Yanagisawa Gyöngyi]

Örömmel köszöntelek a műsorban, kedves Timi, hálas vagyok, hogy elfogadtad a meghívásomat, és mindenek előtt, hogy sikerült felvennünk a kapcsolatot.

[Lantos Tímea]

Én is köszönöm a meghívást.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Lassan már nyolc éve lesz, hogy Japánban, a Tocsigi-megyei Mashiko városban élsz, tanítod és egyben tanulod is a kerámiát, kézműves vásárokon veszel részt, Tokiói üzletben is eladsz, egyre többen ismerik meg a munkáidat, téged magadat és a tevékenységedet. A mai beszélgetéssel reméljük, hogy mindezen kívül jobban megismerhetünk téged, Lantos Timit, aki nem csak kizárólag egy kerámikus, hanem egy magyar is Japánban, egy nő is Japánban, és egy külföldi művész is Japánban. Mindezeket a tulajdonságokat, hogy vajon te milyen sorrendben állítanád fel, arra később rá fogunk térni a beszélgetés során.

Én azonban most arra lennék rögtön kíváncsi, hogy te, amikor reggel kinyitod a szemed, akkor milyen reggeli képe jut az eszedbe, japán vagy pedig magyar, és főleg, hogy az ételt te milyen eszközökkel, milyen tányérból, milyen bögréből fogyasztod, vajon fontos neked az evőeszközöknek a funkcionalitása, illetve gondolod-e úgy, hogy léteznek ideális eszközök?

[Lantos Tímea]

Na hát ez egy komplex kérdés, majd sorrendben igyekszem megválaszolni. Hát amikor kinyitom a szemem, mondjuk múlt hét óta kicsit az életmódváltásba keveredtem egy megfázás kapcsán, de hát a legelső az volt, hogy beindítom a kávékészítőgépet, egy nyugati reggeli képe, meg én nem szoktam reggelizni, csak most szoktam erre. Inkább alvással töltöm azt a pár percet, de az utóbbi egy hétben elkezdtem reggelizni is, és ilyenkor egy kollégám tárgyához nyúlok.

Arról így eldöntöttem, hogy akkor azt csak reggelizésre használom. Meg van egy nagyon kedves bögrém.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A kedves hallgatók ezt sajnos nem láthatják, ennek a kiváltsága az csak nekem jut, hogy láthatom ezt a bögrédet, ami nagyon-nagyon aranyos és kedves.

[Lantos Tímea]

Hát nálam, hogy mikor jó egy tárgy számomra, azt nem feltétlenül mondjuk azok a paraméterek határozzák meg, ami egy átlagos mondjuk Japán vásárló vagy fogyasztó paramétereivel egyezik meg. Nekem fontos az, hogy lássam, hogy ki készíti, tudjam, hogy milyen alapanyagokból készül. Tehát a személyiség, meg így az egyensúly.

Japánban nagyon gyakran visszaraknak a polcra egy használati tárgyat, hogyha nehéz, vagy nem olyan a felülete. De nálam valahogy így a készítő személyisége és valahogy a tárgy formájának az egyensúlya. Szóval, hogy ez az érzelmi kötődés meglegyen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most a készítő személyisége, ez alatt azt lehet érteni, hogy akkor például különböző brendek irányába mozdulsz el? Egy név például egy garancia arra, hogy jó termék születik?

[Lantos Tímea]

Igen, Például ez a bögre, amit használok, ez egy nagyon ilyen csendes, egyszerű tárgy, ami ránézése mondjuk unalmasnak is tűnhet, de valahogy olyan egyensúlyban használja az agyagot, a borítómázat, a formát. Akkor van egy ilyen engóbozási technika, ami egy helyi sajátosság, amire majd kitérek, ami láttatni engedi az agyag természetes színét, ami alatta van, ez egy fehér réteg, ami bevonja.

Vagy egy ilyen csomó mindent történik, de csak akkor veszed észre, hogyha tényleg egy mindennap hozzá nyúlsz és nézegeted is. Szóval szeretem így kibontani ezeket a kis titkokat vagy részleteket egy tárgyban, hogy nekem ettől jó. Evőeszköz többnyire evőpálcikát használok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát a pörköltet is evőpálcikával eszed? Nem. Viszont visszatérve arra, amit az Imént mondtál, hogy a tárgyaknak a formája, a készítés, hogy ez a magyar, tehát a magyar kerámia tárgyakkal is így vagy?

Vagy pedig ez már akkor alakult így ki, ahogy kijöttél Japánba és itt megismerkedtél a Masikójaki-val?

[Lantos Tímea]

Azután miután kijöttem Japánba. Móta már tárgyalkotással meg tárgytervezéssel foglalkozok, de nekem valahogy akkor miért jött el jobban a szemléletmódom, ahogy kikerültem Japánba? Hát Magyarországon vannak fazekas termékek, de a mindennapos étkezésnél főként porcelántárgyakat használunk.

Mostanában egy jó pár éve jött be szerintem a divatban, meg köztudatban Magyarországon, hogy kézművesek termékeit vásárolják. Tehát nálunk az volt, hogy van egy mély tányér, egy nagy lapos tányér, egy kis lapos tányér, meg esetleg egy kompótos. Vagy ha összejön a család, akkor egy leveses tál.

Valahogy, ahogy kijöttem Japánba, akkor így évek alatt mélyült el bennem, hogy itt ugye az emberek megérintik a tárgyat. Szóval, hogy ez nem csak az érzékelés, nem csak az ízlelésből adódik, hanem a tapintáson, a látványon, és akkor, ahogy ezek így összeadódnak, úgy fokozódik az étkezésnek az élménye. És nekem ez volt egy ilyen nagy aha élmény, ahogy kijöttem, hogy igazából egy tárgynak akkor teljes, hogyha úgy gondolkozok a készítésénél, hogy mi kerül bele.

Egy egyetemista koromban megcsináltam ugye a MOME nagy formatervezési díjat otthon. Akkor főként funkcióban gondolkoztam, de nem volt egy ilyen teljes átfogó gondolatom magáról a tárgyról, hogy hogy néz ki, hogy mi kerül bele.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Azért itt rögtön beszúrnám, nagyon röviden, hogy Japánban három kerámia irányzatot lehet megkülönböztetni. Ez lenne ugye a Mino-yaki, a Seto-yaki, és az Arita-yaki. Ugye te kerámiában vagy, tehát itt másról van szó.

Ezt csak azért is szerettem volna elmondani, hogy aki Japánba látogat, és valami nevesebb porcelánt szeretne vásárolni, akkor ezek közül lehet választani, illetve a legjobb minőségű Japán porcelán az az úgynevezett Koimari lenne, de hát annak ugye olyan az értéke, hogy nem biztos, hogy mindenkinek megfelel a pénztárcájához, de például egy ilyen Aritayaki az egy nagyon jó választás lehet. Hogy a kerámiával Japánban milyen térségekben foglalkoznak, itt is be lehet azért osztani az országot, például Fukui prefektúra, itt van mondjuk ez az Echizen-yaki például, vagy Shigában a Shigaraki-yaki, és amit említettem ez a Seto-yaki az imént, ez például Aichiban van, de Aichiban még a Tokonoma-yaki is megtalálható. Tehát itt nagyon sokféle irányzat van a porcelán szempontjából is, nagyon-nagyon gazdag Japán ebben a művészeti irányzatban is, és hát természetesen a kerámiában is.

Ha már rátértél a tanulmányaidra, hát ugye te a MOMÉN végeztél porcelándizájn szakon,  akkor te porcelánnal kezdtél, porcelánt tanultál, és nem pedig kerámiát, utána 2010-ben a Herendi Manufaktúra ZRT-nél törtöttél el egy kis időt, illetve később aztán a Hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyárban is, ahol ugye három hónapot voltál. Na most itt nekem rögtön az a kérdésem, tehát ezek még egyszer porcelánkészítés és porcelángyárak. Itt neked a legnagyobb benyomás teljesebb tapasztalataid, azok mik voltak?

[Lantos Tímea]

Ugye 2010-ben egy kéthetes nyári gyakorlatot töltöttem a Herendi Porcelángyárban, és nekem az volt a legnagyobb élmény, hogy együtt dolgoztam ott az alkotóházban a gyár tervezőivel, Tamás Ákossal, és egy kávéskészletet terveztem, hogy ezen belül teljesen szabad kezet kaptam, hogy milyen forma, világ, milyen anyag, de hogy teljesen megtervezhettem egy készletet, és minden gyári energia, forrás, eszközök, tanács, segítség ott volt, és a rendelkezésemre állt. Most akik ezzel foglalkoznak, azok tudják, hogy két hét az egy rövid időszak.

Elkészítünk egy modellt, amiről sokszorosító formát veszünk, és akkor utána abba porcelánöntéssel készítünk tárgyakat. Nekem a herendi porcelángyárban a legnagyobb élményem maga az anyaggal való dolgozás, és a gyár falai között való működés volt még a másik nagy élmény. Aztán 2013-ban megnyertem a Moholi Nagy Formatervezési Ösztöndijat, amelyre egy olyan tárgycsaláddal pályáztam, ami egy növény életszakaszát, minden életszakaszát végig követi a csírázástól a szállításig, és ezekhez az életfázisokhoz rendeltem egy tárgyat.

És ennek a kivitelezésére helyet kaptam a Hódmezővásárhelyi Porcelángyárban, ami most már francia kezekben van, és tényleg valóan nagyon élveztem, hogy nagyon jó viszonyban lettem a gyár dolgozóival, ott voltam reggeltől estig, egy nagyon-nagyon jó időszak volt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A két gyár között egyébként a termelési folyamat vagy a működés között van különbség?

[Lantos Tímea]

Hát a Herendi Porcelángyár inkább egy manufakturális jellegel dolgozik a Hódmezővásárhelyi gyár, meg a tömegtermelés.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Mi áll egyébként közelebb hozzád, a porcelán vagy a kerámia?

[Lantos Tímea]

Mindkettő. De inkább a kerámia, mert most olyan helyen vagyok, ami egy agyagban gazdag hely, megtaláltam azt a szépséget és tisztaságot az itteni helyi agyagban, amit én bányászok, meg dolgozok fel magamban, megtaláltam ugyanazt a szépséget, mint a porcelánban. A porcelánt a tisztasága és az őszintesége miatt szerettem.

Most ez ilyen nagyon prózain hangzik, egy olyan anyagról ezt mondani, amit főként sokszorosításra használnak, de nagyon szép szobrokat is lehet csinálni. Például a doktori éveim alatt porcelánplasztikákat készítettem porcelánból. Most inkább erre van úgy lehetőségem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A kerámia, gondolom a hallgatók többsége, sincs azért benne a porcelángyártás rejtelmeiben. Azt mondod, hogy porcelánplasztikákat készítettél. Ezt egyébként hogyan kell, amikor mondjuk egy porcelánszoborról van szó, vagy bármi, ezt ugye ki kell akkor önteni, vagy pedig ez tényleg saját kezűleg lehet megmunkálni, lehet formázni?

[Lantos Tímea]

A porcelánt kétféle fajta formába lehet megvásárolni, vagy hozzájutni. Az egyik az öntőmassza, ami folyékony, a másik pedig olyan, mint az agyag. Egy plasztikusabb, szilárdabb állapotú.

És amikor én szobrokat készítettem, ez egy diplomamunkám is volt, akkor kézzel sodortam szálakat, és ebből építettem rácshálókat. Tehát a porcelánról azt kell tudni, hogy égetés során, ugye 1360 fokon égetik, égetés során a szerkezete kicsit ellágyul, ha használati tárgyat készít valaki, aminek nem olyan a szerkezete, akkor hajlamos az eldeformálódásra. És ezt nekünk megtanították az egyetemen, hogy milyen struktúrájú használati tárgyakat készítsünk, hogyan szárítsuk, hogy mondjuk a köralakú bőgre, vagy a teáskanna ne deformálódjon el.

És én a plasztikáimban ezzel a deformációval kezdtem el dolgozni, beleépítve a spontanítást, és elkezdtem rácsszerkezeteket építeni kézzel sodortam szalagokat, aminek az volt a lényege, hogy a kiszámíthatósággal és a kiszámíthatatlansággal való játék, vagy gondolkodás. Ugyanis ezek a porcelánrácsok, hogyha a struktúrájuk kiegyensúlyozott, akkor megtartják önmagukat, és szilárdak maradnak ebben a magas hőfokon ellágyult állapotukban is. De hogyha én mondjuk építés során súlypontokat helyezek beléjük, akkor elmozdulnak, elhajolnak, átalakulnak.

És én ezt nagyon izgalmasnak tartottam, hogy van egy monoton kivitelezési folyamat, ami ugye a szalagsodrásából áll, ezeket felszabdalom, és akkor egy szabályos, szigorú struktúrát építek, ami a benne elrejtett ritmusoknak vagy súlypontoknak köszönhetően égetés során átalakul. És ahogy kihül a kemence, ezek az ellágyult, vagy megrogyott formák megdermednek. Szóval az a pillanat, ami kezdettől fogva a formában volt rejtve, így megörökítődik.

És ebből csináltam először egy tíz darabos plasztikasorozatot, és aztán a doktori tanulmányaim során ezt folytattam.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezek szerint a porcelán és a kerámia között azért ilyen jellegű átfedés van, amit mondasz is, hogy itt a súlypontokkal való játszadozás, a sodrás. Itt azért akkor mégiscsak van, tehát egy ilyen átfedés a porcelán és a kerámia között. Meg hát ugye azt is arra is rá szerettem volna kérdezni, hogy a porcelán és a kerámia közti különbségek.

Tehát nyilván, hogyha az ember ránéz, a legtöbb ember meg tudja különböztetni a kettőt, bár ugye a kerámiánál is lehetnek nagyon vékony, amit aztán ugye bevonnak ezzel a fehér bevonattal, és akkor úgy néz ki, mintha. Tényleg, mint laikusként erről tudok, hát ugye az anyag összetétel, mert hát a porcelán az teljesen más, és hát a kerámia, ami ugye agyag és kaolinból jön ki, amit te is mondtál, az égetés, tehát az égetési folyamat és a hőfok, ami különbség, a kerámia az kevésbé bonyolult talán, bár hát ebben te vagy ugye a szakértő, és hát a tulajdonságaik, hiszen a porcelán az hőállóbb, vízállóbb, tartósabb, talán ellenállóbb, mint a kerámia, bár nem tudom, hogy ebben is a kerámia mennyit tudott fejlődni, ez hogy van?

[Lantos Tímea]

Most egy ilyen földtörténeti keletkezési dologra mennék vissza, hogy ugye a kaolin az a legtisztább formája magának, tehát ennek a dolognak, és ugye ez Kínában van egy porcelánváros, Jingdezhen a neve, és ott az egész város, oda amúgy szeretnék elmenni. Tiszta formájú porcelánt bányásznak, és azt dolgozzák föl, és abból készítenek tárgyakat. És ugye az agyag, az földtörténeti lemezmozgások következtében ugye tiszta ilyen kéreg, vagy ez a tiszta réteg, folyyamatosan szennyeződött az évszázadok során, és így alakult ki a vörös agyag.

Tehát ez az égetési hőmérsékletet is befolyásolta, ugyanis a kaolinnak nagyon magas az olvadási hőmérséklete. Porozítás, az a keménység, amiről az előbb beszéltél, hogyha egy porcelánt 1360 fokon kiégetek, akkor az nagyon tömör, porózus. Nincs porozítása, tömörré ég, és azért is átlátszó, tehát, hogy szinte ilyen üvegszerű.

Ha egy vörös agyagot beraknék 1360 fokra, akkor az szétolvadna gyakorlatilag, mert mindenféle anyaggal szennyeződött. Ez most tényleg földrészektől, helyektől, kontinensektől függ, hogy mivel szennyeződött, de a vörös agyagnak a pláne, a masikóinak, az égetési hőmérséklete nagyon alacsony, 1230 fok. Meglepő különbség volt itt nekem, ahogy ide jöttem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Most egy picikét visszatérve azért itt a herendi porcelánra, én arra nagyon kíváncsi lennék azért, hogy nemcsak Magyarországon, hanem hát ugye világhírű, világszinten is híres a herendi porcelán. A herendi után ugye a zsolnai. A porcelán igazából a porcelánon, mint anyagon, ott ugye nem nagyon lehet mit változtatni.

Itt akkor ami különbség lehet, az a dizájn. Én laikusként ezt gondolom, hogy véleményed szerint a herendi porcelánnak a minőségi alapján kívül a brand értéke az micsoda. Tehát miért tudott a herendi porcelán világhírnévre szert tenni, mondjuk a zsolnai pedig nem.

Mik a kritériumai? Annak, hogy egy porcelánból egy jó brand legyen. És a herendi ezt hogyan érte el?

[Lantos Tímea]

Na, azt kicsit vitatkoznék, mert a zsolnai is világhírű.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A zsolnai is világhírű, csak hogy ez lehet, hogy akkor csak az én személyes, tehát az én fejemben van így, hogy hát a zsolnait akkor is azért megelőzi a herendi, de nem tudom, hogy ez most így helyes, ahogy gondolom, vagy pedig inkább tényleg a dizájn miatt, vagy valami más miatt alakult ki ez a sorrend.

[Lantos Tímea]

Mondtad az első kérdésedben, hogy a porcelánon nem lehet változtatni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ugye a porcelánnak az anyaga az adott, a porcelánnak a megmunkálás az adott, ezen már nagyon sokat nem lehet változtatni. Vagy lehet, tehát akkor itt egy kérdés. Lehet az, hogy mégis jobb minőségű porcelánt lehet előállítani?

[Lantos Tímea]

Szerintem nincsen, hogy jó vagy rossz.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Itt igazából engem az érdekelne, hogy a világon mi alapján kategorizálják a porcelánokat? Mi alapján adnak értéket nekik?

[Lantos Tímea]

A herendi porcelán értékét az adja, hogy megőrizte ezt a manufaktúrális jellegét, amit az előbb is említettem. Maga a gyár a dolgozók kezében van, ők a résztulajdonosai, és ezért fektetnek energiát és figyelmet a tárgyakba, hogy azok értéket képviseljenek. De tényleg nem vagyok műgyűjtő.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Persze, nem is ezért kérdeztem. Viszont így most eszembe jutott nekem, hogy nem tudom, te ismered-e ezt a kínai, úgynevezett chicken cupot, ennek a történetét? Ezt szokták úgy nevezni, hogy ez az ábránd vagy látomás szaké csésze, ami egyébként egy nagyon kicsike kis valami, mert egy 3,8 centi magas és 8,3 centi átmérőjű kis csésze.

Ugye ez egy porcelán csészeről van szó. Kb. 500 évvel ezelőtt a Ming dinasztiának az egyik kínai császára használta, és ezt most egy shanghai üzletember vásárolta meg potom 3,7 milliárd yenért.

Ezt egyébként 2014-ben vette meg, és azért vette meg, mert hogy ő meg akarta ezt fogni, meg akarta érinteni, és ő ebből akart egy teát inni. Hogy az vajon milyen érzés, mennyivel másabb a chicken cupból egyet inni, mint mondjuk egy hagyományos megszokott csészéből. Tehát ennek a dolognak a pikantériája az, hogy azt mondják, hogy ebből egyetlen egy van.

Tehát nyilván azért ennyi az értéke. De a fáma úgy szól, hogy annó a porcelángyárban, hát ezt ugye úgymond tömegével, tehát amikor egyet így kiég, egy ilyen raklapot, vagy én nem tudom, hogy nevezzem, kiégettek, akkor abból is csak a legkiválóbb minőségeket tették a császár elé, a többit pedig ugye összetörték, vagy hát valószínűleg az úgy szépen elindult a piacon, hát az úgy megmaradt. És hát hogy miért chicken cup, mert a dizájnja is viszonylag egyszerű, mert egy kakas meg egy tyúk, és azt talán még két csibe látható rajta, a császári családot szimbolizálja.

Tehát még az sincs benne, hogy valami eszméletlen nehéz dizájn, én ezt csak azért mondom, miért adnak ezért ekkora összeget. Megépítettek mögé egy ilyen történetet, és lehetséges, hogy így akkor azért a herendi porcelánnál is, meg más porcelánoknál is, pontosan ez a sztori is, ami nagyon, de nagyon fontos lehet még.

[Lantos Tímea]

Hát meg hogy kifesti, melyik évben, milyen széria volt, milyen az aranylása, tényleg ennek számtalan kritérium van. Meg ugye, tehát már akkor volt hírneve a gyárnak, amikor ugye a királynő rendelt a Victoria készletet, ez is adott egy presztist, ugye, hogy az angol királynő rendelt belőle. Ez egy összetett dolog, de alapvetően a tradíciók megőrzése, és ez a kézművesség, kézzel festés szerint az az, ami a herendi értékét adja.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyébként te, ugye, amikor elkezdted a tanulmányaidat, akkor porcelán irányba mentél, utána pedig, ugye, átváltottál a kerámiára. Én most azt szeretném megkérdezni, hogy te most kerámikusként inkább, ugye, ilyen funkcionális tárgyakat készítesz, és nem pedig szobrász vagy. Tehát itt most ugye gondolok, ugye a Szentendrei, a Kovács Margit kerámikusra.

A lényeg a dolognak, hogy egy kerámikus hogyan dönti el, vagy mikor dönti el, vagy mi alapján dönti el, hogy ő inkább funkcionális tárgyakat szeretne készíteni, vagy pedig mondjuk szobrász szeretne lenni. És te miért ezt választottad?

[Lantos Tímea]

Én ezt folyamatosan váltogattam, így a életem során. Voltak ilyen időszakok, és olyanok is. Alapvetően ugye ilyen középiskolába jártam, és olyan feladatokat, projekteket, képzéseket kaptunk már középiskola alatt, ami egyszerre foglalkozott mindkettővel.

És ahogy az egyetemre kerültünk, ott is kaptunk fél éves feladatokat, és akkor azon belül volt funkcionális, meg volt stúdióplasztika. És valahogy úgy érzem, hogy ha az egyikkel telítődöm, akkor elkezdek foglalkozni egy kicsit a másikkal.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És kik voltak a te példaképeid? Hogyan, milyen irányok alapján fejlődtél, mozdultál?

[Lantos Tímea]

Hát van egy ilyen gyerekkori emlékem, hogy kiskoromban játszunk a Tisza parton az anyukámmal, és akkor csöpögtetjük ezt a homokot, és várakat építünk. Nagyon ilyen első benyomásra megyünk vissza, és akkor szerintem ez nevezhető annak, hogy ilyen csodálatosnak tartottam, hogy agyagból ilyen, a tiszai homokból ilyen formákat tudunk varázsolni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Édesanyád is, mint virágkötő, kezével alkot valamit, tehát ez is egy benyomás lehetett számodra. Ő is azért egy példakép volt neked?

[Lantos Tímea]

Igen, igen, azt akartam mondani, hogy személyes életemből a példaképem a mamám és az anyukám, akikről a kitartást és a munka, tehát ilyen szellemiséget, inspirációt kaptam. Szakmai példaképeim közé tartozik az egyetemi mesteremet nevezném, meg Nagy Mártát, aki nagyon finom érzékeny plasztikákat készít, ugyanakkor nagy határozottsággal. Ez az érzékenység és határozottság, ahogy megvan.

Visszatérve és kronologikusan haladva, már emlékszem, hogy középiskolában 15 vagy 16 évesen kezdtem el a Kecskeméti Keámia stúdióban önkénteskedni, és ott találkoztam ezzel a porcelánművésznővel, akinek az a neve, Ilona Romule. Nekem ő volt akkor a példaképem, hogy nagyon inspirálónak tartottam, hogy utazik, alkót, gyönyörű tárgyakat készít, és nekem abban az életszakaszban így ő volt a példaképem. Aztán a doktori időszak alatt Nagy Márta, és emlékszem, pár évvel, három évvel vagy négy évvel ezelőtt visszamentem a kerámia stúdióba, és akkor találkoztam Ilona-val, és akkor ő mondta, hogy hát, hogy emlékszik rá, hogy én ezt mondtam fiatal koromban, hogy én is úgy utazni szeretnék, és hogy milyen érzés most, hogy ezt így megvalósítottam.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Nem csak kerámikus vagy, hanem mással is foglalkozol, a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióban, és te itt ismerkedtél meg azzal a japán kerámikussal, aki aztán az életedet rendkívüli mértékben befolyásolta olyannyira, hogy hát ugye az ő meghívására utaztál aztán Japánba. Ez a mester, ő ugye Kusakabe Masakazu sensei, aki a füstmentes kemencét találta fel, és te ilyen kemenceépítésekben is azért részt vettél. Tehát itt most egy kicsit úgy ugrunk az időben.

Ebben a kemencedologban, ebbe te hogy kerültél bele?

[Lantos Tímea]

Most visszahagyok megint a 16 éves koromra. Ugye ahogy elkezdtem önkénteskedni a kerámia stúdióban, akkor volt, hogy segítettem fatüzes égetéseknél is, Sammel Imrének például, és ez volt az első ilyen nagy szerelem vagy élmény. Ez egy nagy varázs volt.

Nem tudom, akik nem kerámiával foglalkoznak, azoknak bemutathatom ezt a fatüzest?

[Yanagisawa Gyöngyi]

Persze, hát hogyne, nem tudjuk, miről van szó.

[Lantos Tímea]

Valahogy úgy kell elképzelni ezt a dolgot, tehát olyan ez az egész, mint mondjuk egy kenyérsütőkemence, csak méretében és paramétereiben más. És Japánban több évszázados hagyományai vannak ennek. Ugye amikor nem volt még elektromos áram, se gáz, akkor a korongozott tárgyakat ilyen kemencékben égették ki.

Úgy kell elképzelni formáiban, mondjuk több fajtája van ezeknek a kemencéknek, azokra is ki tudok térni később. De ugye az a lényeg, hogy ezt az imént is említett 1230 Celsius fokot úgy érjük el, hogy van, hogy napokig fűtjük a kemencét, és akkor ennek külön tudománya és művészete van, hogy hogyan emeljük, melyik hőfokokkal vagyunk óvatosak, vannak nehéz hőfokok, amikor nehéz a hőmérsékletet megemelni. Szóval van egy tűztér, és van egy tér, ahol a tárgyak vannak.

És akkor a tűztér egy különböző szoba, tehát ilyen mondjuk, hogy szoba, mint azoktól, ahol a tárgyak vannak. Tehát van ilyen típus is. Na és akkor úgy kerültem közel ehhez a kemencépítéshez, hogy 2010-ben ugye jött Szensei a Keremia stúdióba.

Akkor még Csavan workshopot tartott, és 2011-ben pedig egy kemencépítő kurzus volt Kecskeméten, ahol több barátommal és kollégámmal részt vettem, és annyira elvarázsolt ez a világ, hogy én akkor mondtam a mesternek, hogy ha van még ilyen lehetőség, akkor szóljon nekem, mert én szívesen kijönnék Japánba is tanulni. Keremiáról, fatüzes égetésről, és következő évben is visszajött nyáron, de aztán évekig nem beszéltünk, és végül 2015-ben megkeresett engem, hogy ki tudnék-e menni égetni, segíteni, dolgozni, mint az asszisztense, és akkor hát kijöttem három hónapra, március, április, májusra, ahol először voltunk Kiotóban, az előbb általad említett Siga környéken, építettünk kemencét, aztán az ő stúdiójában is elindult egy kemenceépítés.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Várj egy pillanat, hogyan kommunikáltatok akkor ti? Mert hogy én feltételezem, hogy te akkor még azért nem beszéltél japánul, ő meg kevésbé angolul. Vagy ez hogyan működött?

[Lantos Tímea]

Hát angolul.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Pár szavakból is megértjük egymást.

[Lantos Tímea]

Hát igen, muszáj voltam, de ugye ő már viszonylag idős volt, amikor angolt kezdett el tanulni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Na azért, azért kérdezem, tehát azért technikai dolgokat meg egyáltalán át kell adni, el kell magyarázni, hogy ezt hogyan?

[Lantos Tímea]

Mondjuk úgy, hogy jó megfigyelő vagyok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Aha, tehát elég volt ehhez ez. És a másik, hogy mondod, hogy ugye itt a kemencék, tehát hogy több féle kemence is van, ezeknek tulajdonképp akkor a struktúrája mindegyiknek más? Azt kell megtanulni, hogy azt a magas hőfokot egyáltalán el lehessen érni, ahhoz kell egy valamilyen struktúra, nem?

Tehát, hogy hogyan kell azt a kemencét megépíteni.

[Lantos Tímea]

Igen, igen. És így visszacsatolnék a beszélgetés elején, mert említetted, hogy vannak ezek a keramikus városok. Ugye a Japánban van ez a hat déli rész.

Bizenben, Tampere-ban, Ichizenben, Seto-ban, Konami-ban és Higaraki-ban. És megkülönböztetünk, most japánul mondom a nevét, van Anakama, van Noborigama, meg van ez a dragon kill, ezt nem japánul mondom.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát ezek a kemencéknek a típusai.

[Lantos Tímea]

Igen, és egy kemence típusa attól függ, hogy milyen típusú agyagot égetünk benne. Beszéltem azért égetési hőfokokról, és Japán különböző pontjain is, ugye, másfajta agyagok vannak. Például Tambánban volt alkalmam, megtapintani ilyen nagyon vörös agyagban.

Az az Anagama, ami magyarra fordítva lyuk-kemence. Az Anagama az kemence. Az egész végül is egy szoba, aminek az elején van egy lyuk, ahonnan égetünk, és a kemence többi részében pedig ugye a tárgyak.

Tehát van ahonnan égetünk, úgy elképzelni, hogy az lent van a földön, és a búb így megvan hosszabbodva, és a búbnak a legvégén van egy kivezető kémény, ahol a tűz és a hő távozni tud. Többször égettem már egy ilyen égetést, hogy iszonyat forró a pokol összes tüze hője, abban az egy pontban összpontosul. Tehát alapvetően ezekben a kemencékben vagy olyan tárgyak kerülnek, amiknek teljes egészében jó a hőfogtűrő képessége, vagy pedig ugye a legelejére, a frontális területre, nagyon jó hőtűrő agyag kerül.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A Kusakabe sensei-nek pedig az a nagy érdeme, hogy ő ezt füstmentesen oldotta meg.

[Lantos Tímea]

Igen, ugyanis amikor égetünk, a kemence belsejében a tűznek van egy útja, ahogy áramlik, és ez más az előbb említett, anagamában, ami az egész egy légterű, a másik aminek az a nagy mászó kemence, ami hegyoldalban. Abban különböző szobák vannak, és az egyikből a másikba átjárva közlekedik a tűz. A füstmentes kemencében nem lentről száll a tűz, és úgy közlekedik a kemencében, hanem fentről, és onnan helyezzük be a fát.

És körbejárja a tárgyakat, körbe nyaldossa, és aztán visszatér le a kéményre, és úgy távozik a kéményen keresztül. Az, hogy nincsen tűz, hogy füstmentes, az tulajdonképpen ennek a megnyilvánulási formája. Persze, hogyha valaki beledob egy kazal fát, akkor az is füstöl.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De most ugye visszatérve oda, hogy akkor téged meghívott a sensei, és Kyoto közelében, két hétig, összezárva több férfival is, egy fedél alatt, te építettél egy ilyen kemencét. Ez úgy hogyan? Nem volt benned egy kicsit, jaj, mégis akkor ez hogy fog működni?

Te voltál ugye ott egyedül nő, és hogy egyáltalán, hogy volt-e már neked elődöd? Volt-e már olyan, mármint hogy nő, aki részt vesz ilyen munkákban?

[Lantos Tímea]

Nem tudom, hogy volt-e elődöm, de, ja, és nem én építettem a kemencét, hanem ez ugye a sensei dizájnja volt én igazából.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De így maga, hogy ott voltál, az már elég.

[Lantos Tímea]

Maltert kevertem, téglákat rakóskodtam.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát maltert kevertél, szóval köművesi feladatokat is kaptál?

[Lantos Tímea]

Először fura volt, ugye mindenki egy légtérben aludt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Összesen hány férfi volt akkor?

[Lantos Tímea]

Hát, hat.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Volt valami ház? Vagy ott is akkor sátorban laktatok? Vagy egyáltalán, hogy miért kellett erdőben kemencét építeni?

[Lantos Tímea]

Mert...

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ja, hogy ez kipróbálásra?

[Lantos Tímea]

Nem, rendeltek egy kemencét a senseitől, és hát neki ott volt birtoka az erdő közepén.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát hely kellett, és akkor ott csináltátok?

[Lantos Tímea]

Hát gondolom, Kiotóban annyira... Nem, nem díjazzák, hogyha így füstölög a város, mert itt Masikóban, tehát látjuk, hogy füstöl egy kemencé, jó valaki éget.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És hol laktatok ott?

[Lantos Tímea]

Volt egy házikó, egy egylégterű házikó. Azt hiszem nem volt víz, csak a szomszéd portán, és akkor oda jártunk fürdeni. De akkor is fürödtünk, hogy meg volt a sorrend, hogy legelőször elment a sensei fürödni, és akkor mindenkinek egy fürdővize volt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, mert a Japánban a fürdőkádba való beülés előtt, ugye mindenki lemossa a testét, és hát ugye a forró vízbe tényleg csak az átmelegedésre kell beülni. Tehát az első volt a sensei, utána megvolt a sorrend.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Gondolom te voltál az utolsó, nem?

[Lantos Tímea]

Nem, én voltam a második.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Te voltál a második. Akkor nagyon kivételezett helyzetben voltál.

És a többiek egyáltalán milyen korúak, ők is kerámikusok voltak, vagy ők úgymond akkor csak segítők. Ők kik voltak?

[Lantos Tímea]

Ők is kerámikusok, különböző ilyen déli kerámikus városokból. Az egyik fiú egy kerámikus nemzetség unokája volt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Viszonylag akkor neves emberekkel voltál te ott együtt. És milyen volt ez a két hét? Ha így egy mondatba összefoglalnád, mint benyomás, akkor mit mondanál?

[Lantos Tímea]

Hát szerintem most már nem tudnám még egyszer végig csinálni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor azért kemény volt. És megépült? Megépült rendesen?

[Lantos Tímea]

Igen, igen. Szerintem égetik azóta a fiúk. Megépült.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Azért itt Kuszakabe senseiről egy-két dolog, hogy ő kicsoda is egyáltalán vagy miért lényeges, miért fontos személyiség. Te 16 éves korodban találkoztál vele először.

[Lantos Tímea]

Nem, egyetemista koromban.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyetemista korodban, bocsánat. Ő ugye 50 éve kerámiázott, ahogy mondtad, hogy tavaly elhunyt sajnos. Fukushima-i volt, ahova te is jártál aztán tanulni hozzá, mikor ugye kiköltöztél Japánba.

És a maccsa teás poharaknak a mestere volt. Ez az úgynevezett yugaminobi japánul, tehát hogy a ferdeség szépsége, tehát hogy amikor ugye ő kerámiázott, formázta ezeket a poharakat, akkor ugye az ujját egy kicsit úgy belenyomta, de az volt a meggyőződése, hogy a funkcionalitás, tehát aki kezébe veszi ezt a poharat, azzal, hogy egy kicsit az új begy is ott van benne, így könnyebben meg lehet fogni, sokkal jobban hozzásimul az ember kezéhez.

A természetes szépségnek a művésze volt, mert ezt az elvet vallotta, hogy nemcsak a szimetriáról van szó, hanem beleolvadni a környezetbe, a természetbe, és ugye, ha már itt lassan itt rátérünk, a Mashiko Yaki-ra is, hát ennek is, ennek a stílusnak is, ez egy nagyon fontos szempontja, ugye?

[Lantos Tímea]

Az is, részben. Még annyit tennék hozzá, hogy ugye szensei, hát az élete utolsó 20-30 évében kezdett el így kerámiával foglalkozni. Tehát ő nagyon, tényleg ő nagyon szerette ezeket a karakteres, úgymond erőteljes, ilyen, amit mondtál, ez a Yugami.

De hogy ez nagyban függ a készítőnek, az érzékenységétől, meg a karakterétől, hogy milyen teljesen ő készít.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát 2016-ban költöztél te akkor Mashiko-ba, Tocsigi megyében van, ez körülbelül egy ilyen 20 ezer lakosú város, és kifejezetten a kerámikusoknak, hát a paradicsomának is talán, ha lehet nevezni, hiszen sok kerámikus él ott. Amikor te kiköltöztél, és a szenszeijel a kemenceépítésen kívül elkezdtél kerámiázni, és megismerted ezt a Mashiko stílust, akkor mi volt az az első valami, ami megragadott benne? Mi volt az, ami elvarázsolt, ha szabad ilyen szép kifejezést használni?

És úgy döntöttél, hogy akkor te a Mashiko stílus kerámiával fogsz ezután foglalkozni?

[Lantos Tímea]

Ugye legelőször 2015-ben jöttem ide, és az varázsolt el leginkább a városban, hogy a misztikus erdeivel, meg a ködökkel, tehát ilyen nagyon ilyen dímbes, dombós, titokzatos város, és hogy megérintettem ezeket a rusztikus Mashiko-jaki tárgyakat a maguk őszinteségével, szívélyességével.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De te tudtál egyébként akkor már erről a Mashiko stílusról, vagy akkor láttad, akkor találkoztál vele először?

[Lantos Tímea]

Híres ez a város az itt tevékenykedett Shoji Hamada kapcsán. Innen nőtt ki a Mingei mozgalom, úgyhogy tanultunk róla, érintettük tanulmányaim során, de...

[Yanagisawa Gyöngyi]

De az még Magyarországon.

[Lantos Tímea]

Igen, és amikor elmentem a Shoji Hamada múzeumba, megnéztem a régi műhelyét, a tárgyakat, a kemencét, akkor ez az egész világ még inkább magába szippantott. Ez volt ugye 2015-ben. 2016-ban, hogy egy ösztöndíjat nyertem egy japán alapítványtól, ami Setoban van.

Jelentkeztem egy egyéves tanulmányi programmal. Ez az alapítvány külföldi kerámikusokat támogatott, és engem is kiválasztottak a terveim alapján. Ez volt a célom ezzel a tanulmánnyal, egyéves ösztöndijal, hogy fatüzelést is tanuljak, és tárgykészítést.

Úgy kerültem Masikóba, hogy az első látogatás után nagyon mély nyomot hagyott bennem a falu, és Sensei nagyon sokat utazott, ezért azt javasolta, hogy ne az ő stúdiójában folytassam a tanulmányaimat, hanem jöjjek Masikóba, aminek nagyon örültem. Úgy kerültem ebbe a stúdióba is, ahol még most is tanítok részmunkaidőben, hogy Sensei ajánlott be tulajdonképpen.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Kerámikus növendékként érkeztél, de más feladatokat is kaptál, mint például a tanítás is, tehát akkor a tanári feladatokkal is megbíztak.

[Lantos Tímea]

Hát igen, úgy indult, hogy ahogy én kiköltöztem Masikóba, akkor így szakmailag mindent nulláról kezdtem. Elkezdtem ebben a stúdióban tanítani.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És kiket tanítottál?

[Lantos Tímea]

Nem beszéltem még japánul, és igazából korongozni se tudtam, hiszen korongozni jöttem ki tanulni. Kicsit Hamupipőke történetként indult ez a történet, ugyanis először vendégházat takarítottam, agyagot gyúrtam, újra hasznosítottam. Amíg belejöttem a tanításba, ez így fokozatosan alakult ki.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Értem, de kiket tanítottál, és mire?

[Lantos Tímea]

Ebben a stúdióban sok középiskolás jár, egyetemista csoportok nyáron.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De japánok, vagy külföldiek?

[Lantos Tímea]

Japánok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A helyi japán iskolások elmennek ugye ebbe a stúdióba, és akkor te tanítod őket korongozni, amit te is aztán ugye ott tanultál meg.

[Lantos Tímea]

Nem csak helyiek, hanem mindenhonnan, Shizuokából, Tókióból, különböző neves egyetemekről. Ezekben az iskolákban vannak ilyen... Vannak ilyen szakkörök.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De várj! Nekem az nem világos, hogy akik oda mennek tanulni, ők kerámikus növendékek, vagy ők egyszerűen csak hobbiból érdeklődnek a kerámi iránt, és akkor ők szeretnének tanulni.

[Lantos Tímea]

Tanulni jönnek, és tudást mélyíteni, akik már eleve ezzel foglalkoznak. Ugyanakkor három kategória van. Nagyon-nagyon sok a középiskolás és az egyetemista.

Akkor vannak rövidkurzusok is, teljesen kezdők, akik három órára vagy másfél órára jönnek. És akkor vannak külföldiek. A külföldiek főként kerámikusok, vagy professzionálisok, vagy hobbiból, és mindenkit az igényeinek megfelelően.

Szakkörről van szó, akkor az agyaggyúrás, középre rakás, megtanítása, az alapvető tárgykészítés, mint a pohár, a rizses tányér. És akkor ezekből én így folyamatosan jöttem bele az évek során.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Visszatérve oda, hogy te kiutaztál ugye Masikóba, és most mondtad, hogy igazából még korongozni sem tudtál, tehát neked ott ugye ezt is meg kellett tanulni. Egy az, hogy akkor ezt ki tanította meg, kettő, meg hogy rögtön rád bíztak tanítási feladatot, annak ellenére, hogy te sem voltál még azért ebben tökéletesen benne. Ez a Minarai lenne, tehát ugye, mint a japánul szokták mondani, hogy csinálva tanulsz bele, tehát bele tanulsz ugye a feladatokba.

Ez egyébként a tipikus japán cégrendszer, mert hiszen ott is ugye az van, hogy az újonc hiába diplomás bekerül, de akkor a takarítással kezd, akkor a te esetedben is ugyanez volt, ugye?

[Lantos Tímea]

Hát először nem tudtam, hogy meddig jutok, ugyanis csak egy éves ösztöndíjról volt szó.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor te egy évig ott takarítottál? És mit tanultál akkor az egy év alatt, a takarításon kívül?

[Lantos Tímea]

Megtanultam ugye a középre rakást, az összes technikát, amit kellett. Már az ösztöndíjam lejárta előtt, megkértek a stúdióban, hogy maradjak, mert olyan jó munkát végeztem, meg elégedettek voltak velem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor haza sem mentél, maradtál. Onnan már akkor elindult a tanulásod, úgymond, akkor a sensei mellett is, meg hát másokkal is együtt.

[Lantos Tímea]

Nem volt benne annyira rendszer, hogy most tényleg, mert nagyon sokat utazott, de rám rám nézett, hogy hogyan haladok a tárgyaimmal.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor ő adott neked feladatokat? Hogyan oktatott, hogyan tanított, hogyan instruált?

[Lantos Tímea]

Egy régi módi tanítótípus volt, aki nem a pozitív visszajelzésekkel ösztökélt, hogy úgy mondjam, hanem kemény kritikával.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez mit jelentett, hogy kiabált veled? Erőteljes ember volt, rád szólt? Vagy ez hogyan?

[Lantos Tímea]

Megmondta, hogy ez nem jó, ezt nem így kell, és akkor így kijavítottam. Persze közben rengeteg helyi kerámikussal és szakemberrel dolgoztam, itt a stúdióban együtt tanítottak, és tényleg mindig volt valaki a jobbomon vagy a balomon, aki meg tudta mutatni, hogyha éppen valamilyen technikai elakadásom van. És amúgy visszatérve az előbb, hogy igen, ez is egy tipikus japán cégbeállítás, hogy tényleg mindenhez kell értened.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Valóban, tehát az egészet át kell látni, és valóban, tehát mindenhez kell értened. Akkor neked is mindenhez kellett értened.

[Lantos Tímea]

Ha égetés volt, akkor fát hordtunk, közösen fát vágtunk, megtanultam égető lapokat flexelni, a mázkeverés, mázelőállítás. Akkor az a nagyon érdekes, hogy vannak nyugdíjas csoportok, akik kerámiakörökbe így összerendeződnek, és kerámiát készítenek. És eljönnek évente, hozzánk fatüzeléses kemencét bérelni és égetni.

És akkor először ez nekem nagyon fura volt. Én magam is segítettem, meg instruáltam őket, de ebbe is így bele kellett jönni, hogy hogy kell bepakolni a kemencét. Igen, segítettem a segítőt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Amit te Magyarországon tanultál, és végig tanultad a MOME-t, meg a különböző stúdiókban, meg ösztöndijakon vettél részt, és a többi, és a többi, tehát nagyon sok mindent azért te megtanultál. Ezt te itt akkor hogyan hasznosítottad? Tudtad hasznosítani?

[Lantos Tímea]

Persze tudtam hasznosítani, mert nagyon jól megtanultam a sokszorosítási eljárásokat, a gipsz készítést, különböző funkcionális edények, például a teáskanna, hogy milyen egy jó csőrkialakítás, tanultunk mázkeverést, szóval, hogy ez mind nagyon jó alap volt. Át kellett transzformálni.