#34- MÁSODIK rész: Oka van annak, hogy formákban fejezzem ki magam!

#34- MÁSODIK rész:

Oka vannak annak, hogy formában fejezzem ki magam!

Vendég: Lantos Tímea

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyébként Magyarországon ez a raku stílus,  hát minthogy Japán, raku stílus az, ami viszonylag népszerű, és hogy a Mashikoyaki és a raku stílus között mik lennének  a legnagyobb különbségek, ebből a raku stílusból én azt találtam, hogy ez inkább  a Japán teaszertartáshoz kapcsolódik, és alacsony hőmérsékleten égetik ki, míg  a Mashikoyaki-t eléggé magas hőmérsékleten. Tehát ezt a rakut, ezt alacsony hőmérsékleten égetik ki, viszonylag még melegen veszik ki a kemencéből, és akkor így helyezik vízbe, vagy pedig valami hideg levegőbe. Letisztultabb, művészibb formáknak szokták mondani ezt a raku stílust, míg a Mashikoyaki ez inkább egy egyszerűbb, természetesebb stílus, tehát inkább a mindennapi élethez áll közelebb.

A rakut azt inkább  dekoratív célokra használják, vagy szolgálnak inkább, és hát amit az előbb is mondtam, hogy a teaszertartáshoz kapcsolódnak ezek a tárgyak, míg  a Mashikoyaki-nál, hát ezek használati tárgyak, tányér, bögre, csésze, stb. a mindennapokban  használjuk. Eleve ez a Mashikoyaki, amit az imént említetted, tehát ezt a Mingei mozgalmat is, és most én nagyon, de nagyon röviden össze szeretném foglalni így a hallgatóknak, hogy ez miért fontos a Mashikoyaki történetében, meg egyáltalán itt a Japán kerámia, kézműves művészetek terén.

 Ez a Mingei dolog, ez a gyors modernizáció és a nyugati hatásnak a reakciójaként született, jött létre, hát  ez egy jól megszokott dolog, megy valami a tradicionális úton, módon, és akkor  bejönnek az újdonságok, hát akkor meg akarjuk tartani nyilván a jól bevált dolgokat, tehát itt erre egy válaszként jön létre ez a Mingei mozgalom. És még egy dolog, mert itt nagyon sok mindent lehetne mondani, én most nem szeretnék itt monologizálni, a lényeg az, hogy megkérdőjelezi, hogy mi számít művészetnek. Hol lehet meghúzni azt a vonalat, hogy valami kézműves, és valami pedig már egy művészi alkotás.

Nagyon fontosnak tartja az ismeretlen kézműveseknek a szakértelmét, inkább azt hangsúlyozhat, tehát nem az egyén a név, hogy ki és mikor és milyen módon csinálta, hanem inkább azt a tradíciót követve csinálta, ehhez az iskolához, stílushoz tartozó valaki, és a tárgynak a funkcionalitása. Az egészet egyébként Yanagi Munayoshi alkotta meg.

[Lantos Tímea]

Yanagi Sōetsu.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, Sōetsu volt az első neve, de aztán Munayoshi lett belőle. Hogy miért erre most ne térjünk ki. A lényeg az, hogy ő a Yanagi sensei, az ő nevéhez fűződik ez a mozgalom, és nem csak a japán hagyományokból építkezik, hanem természetesen a nyugati gondolkodás is egészen mélyen megérintette.

Hatással volt rá egy William Morris nevezetű brit művész, aki az Arts and Crafts mozgalomnak a kulcsfigurája volt. Ez a Morris a kézműves tárgyaknak a belső értékét hangsúlyozta, az iparosítással szemben kritikusan állt. Ez is egy ilyen hatás, ami Yanagit megérinti, de ő pedig a japán esztétikából egyfelől, ez a wabi-sabi, meg a shibui fogalma, a japán esztétikából építkezik, illetve őt megérinti a buddhizmus is.

Na most a buddhizmusban van ez az úgynevezett musin, tehát ez a nincs, a nem, a semmi fogalma, és ezt a spontanitásra és a természetességre lehetne a legjobban lefordítani. A maga mozgalom, ezt 1925 vagy 1926-ban hozta létre magát ezt a nevet, hogy Mingei, ezt a Minshuteki Kōgeihin kifejezésből, mint népi kézművesség, ennek a rövidítéséből. És most, ha azt mondjuk, hogy Mingei, Mingeihin japánul, akkor inkább ilyen szuvenyirekre is értjük, de igazából ennek a Mingei-nek a jelentése az olyan kézműves alkotások, amelyek egy-egy tájegységre jellemzőek, a mindennapi élet teremtette meg őket, és a mindennapi használatban vannak.

Tehát a tájegység és a mindennapi használata még nagyon fontos, az egyszerűség és a funkcionalitás. És még egy kiegészítendő, a fenntarthatóság, ami  napjainkra is jellemző, illetve hát ebbe az irányba mennek el a dolgok, hogy a kézzel készített tárgyak, azok hosszú távra építik, használják. 1936-ban alakította meg, alapította meg a Japán Népi Kézműves Múzeumot, ami azért érdekes, mert itt nem csak a japán, tehát a belföldi népi kézműves termékeket, tárgyakat gyűjtötte és állította ki, hanem a világ minden tájáról.

Olyan gyűjteményt kell elképzelni, ahol a bútoroktól kezdve festményeken, textiliákon át mindenféle tárgy megtalálható volt, és az Ismeretlen Kézműves című könyvében Janagi foglalta össze öt pontban ennek a mingeinek az esztétikai alapelvét, ami röviden, amit azért imént is mondtam, a névtelen kézműves munkái, a használati tárgyak szépsége, ez lenne a második pont, ami a hasznos tárgyakban igenis van szépség.

Ezt próbálja ezzel hangsúlyozni. A harmadik pontban a közösség és a közös érték, tehát amit  mondtam az előbb, hogy itt nem a név, hogy kialkotta, ki csinálta, hanem a közösség kollektív tudását visszatükrözi a termék. A negyedik az az egyszerűség és a természetesség lenne, és az ötödik pont az a kézműves technika és a magas minőség, ami megint arra utal vissza, hogy azért, mert valami kézműves, valami egyszerű, annak igenis magas minőséggel is kell készülni ahhoz, hogy hosszú távon használható legyen és fenntartható legyen.

A kézműves szakértelme úgy, ahogy van, ezekben tükröződik. Na most ezen a Mingei mozgalmon belül Kawai Kanjiro és Hamada Shoji, akik, meg Yanagi, akik ezt a mozgalmat vitték, és a Hamada Shoji volt az, egy masikoi, aki kerámikus volt, és az ő alkotásai értékét, hogyha nézzük, akkor eléggé drágának is mondható.

[Lantos Tímea]

És hát meg most is van, jelen napjainkban egy erős kapcsolat. Van az Angliában található St. Eve's, Bernard Leach is részt vett ebben a törekvésben, és akkor van egy ilyen rokoni vagy testvér kapcsolat a két város között, Anglia és Masikó között. Van ott is egy kerámiaiskola, St. Eve's-ben.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A lényege a dolognak, hogy a japán hagyományok és a nyugati hatások azért itt nagyon-nagyon jól összekeveredtek, összegyúródtak. Tehát ebben a masikojakiban is azért van nyugati hatás akkor, ha jól értem?

[Lantos Tímea]

Igen, igen, ez egy nagyon befogadó és barátságos város. Tehát, jó, ennek kapcsán szeretnék visszacsatolni. Még a Mingei bemutatásod előtt beszéltél a masikojakiról és a rakuról.

Itt van több fogalom, amit szeretnék így rendbe rakni. Tehát, masikó, eredetileg masikójakinak neveztek mindent, ami helyi agyagból készül, helyi tradicionális technikákkal. Van ez a masikójaki karakter.

Ezek a nagyon vastag testes, vörös agyagból készült tárgyak, helyi mázak a Nuka, akkor van ez a helyi engóbozás technika, van ez a zöld színű Nuka, amit Nuka Seiji-nek hívnak. Most arra nem térek ki, nem kanyarodok el, mert túl...

[Yanagisawa Gyöngyi]

Igen, de az micsoda?

[Lantos Tímea]

Az is egy máz. Opálus, vagy jáde.

Most már viszont annyira sok színű lett ez a város, olyan sok kerámikus jött ide mindenhonnan az országból, hogy igazából nagyon sokan vannak, akik masikójakit csinálnak, de nem is helyi agyagból. Pusztán azért is annak nevezik, mert itt a városban van. Tehát a városban alkot és dolgozik, és lehet, hogy mondjuk más agyagot használ, szóval most már ilyen kitágulása van ennek a fogalomnak.

Említetted, hogy a raku nagyon divatos, ami igaz, és azt kell tudni a rakuról, hogy... Tehát  Japánból indult ki a 15. században, Kyoto-ban van a családnak a központja, a raku családnak, és a 20.

században került be Nyugatra az 1950-es évek végén, és teljesen átalakult maga ez a technika, hogy ezek a teaszertartási rakú-teásedények, amiket rakúnak nevezünk, meg  a család. Alacsony hőfokon égetnek itt kint is, ami 1150 fokot jelent, de Nyugatra kerülve ez a hőfok még alacsonyabbra sülyedt, és átalakult egy ilyen nagyon dekoratív dologgá, kicsit olyan jelentőségvesztett dologgá, amivel nincs baj, mert azért ilyen népszerű, mert nagyon rövid égetéssel lehet nagyon látványos eredményeket produkálni. Szóval ezek a különbségek igazából, hogy a mi Keleten készül kicsit ilyen csendesebb, egyszerűbb dizájn, egy kézzel készített teásedény csupán, nyugaton pedig mindent rakúnak neveznek, amit 900 vagy ezer fokig felfűtenek, és tényleg kiveszik majd hirtelen lehűtik.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Többször már előfordult ez az engóbozás is, meg a máz fogalma. Tehát, mint technikai sajátosság, azért én rá szeretnék kérdezni, hogy a Mashikojakinál ez a máz, ami japánul  a yu-yaku lenne, hogy ezt te magad a nulláról készíted. Tehát amivel  bevonod az agyagot, ettől lesz  színes, fényes, olyan, mint a porcelán, hogy ezt te hogyan készíted?

Ez mennyire nehéz egy ilyet készíteni? Mármint a mázat.

[Lantos Tímea]

Hát nekem ez több évi kísérletezés volt. Nekem ez ilyen magától értetődő természetes dolog volt, hogy akkor elkezdtem magam bányászni a helyi agyagokat, magam feldolgozni. Mázakat készíteni a helyi alapanyagokkal.

Tulajdonképpen minden itt van helyben.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És mások a helyi alapanyagok, mint az európai alapanyagok? Vagy miből készíted itt a mázat?

[Lantos Tímea]

A máz az különböző kőzetek és kemikeliák keverékének az egyvelege. És itt a mázalkató anyag a hamu, meg földpor, meg a kaolin. Tehát ennek a háromnak a felosztása.

Az itteni kaolin főként Koreából jön. Annyira nincs nagy különbség, de a helyi földpártok és kőzeteknek kicsit másabb a hőmérséklete. És ami érdekes, az a hamu, ugyanis ez a terület nagyon gazdag rizsföldekben, és  a rizsnek, tehát a növénynek, az alkotó növényt magát felhasználják mázkészítéshez.

És én ezt nagyon szeretem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Kedves hallgatók, majd rámennek az Instagram oldaladra is, és megnézzük a te alkotásaidat. Akkor például a te tányérjaidon, mint ilyen üstökös, vagy hullócsillagra jellemző motivumokat találhatnak, láthatnak. Ami nagyon-nagyon vonzó, nagyon kedves, bájos.

Ez igazából  a te ujjadnak a lenyomata, tehát amikor az agyagtányért a három ujjaddal fogod, és mázba belenyomod, vagy a mázat ráöntöd, akkor  az ujjbegyed az megmarad, és tulajdonképpen ez a minta spontán jött? Vagy ez másnak nem jutott eszébe, hogy az ujjának a mintázatát ott hagyja?

[Lantos Tímea]

Igen, másnak is eszébe jutott. Ezt az egyik mesteremtől is tanultam. Tulajdonképpen engóbozásnál van ez a nagyon vörös agyag.

Tehát ezt bevonják egy fehér réteggel. Ennek is oka van. Tehát a magyar népi kerámiában is nagyon jellemző az, hogy fehérre engóbozták a tárgyakat, azért, hogy nemesebbnek tűnjön, hogy közelebb kerüljön a porcelánhoz, ami  presztizst jelent, és ez itt is megvan ebben a faluban.

Tehát bevonják ezt a vörös agyagtestet ezzel a fehér, tejszerű engóbbal, amikor még nincs kiégetve. Azért vannak rajta az ujjlenyomataink, mert amikor leöntöm, még nyers állapotában, akkor el kell távolítanom a fölösleget róla, hogy lecsöpögjön. És ezt meg kell érintenem az ujjaimmal.

És ezután lerakom a tárgyat, és hagyom, hogy kiszáradjon. És kiégetem, és azután kerül rá ez az ilyen smaragzó máz, ami egy helyi tradicionális máz. És ebből ez a rizsszár hamuból készül, meg a rizshéjban, és még ehhez jön földpád.

Szóval szerintem ez nagyon varázslatos, hogy különböző kőzetek, meg ilyen növényi származékok összekeveréséből ilyen felületeket és színeket tudsz kinyerni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Olyan színeket tudsz megalkotni ott, amit csak ott tudsz megalkotni máshol nem, pont amiatt, hogy az alapanyagok is egyediek, ?

[Lantos Tímea]

Lehet, hogy otthon is megtudnám, hogyha kísérleteznék megint három vagy négy évet az otthoni növényekkel. Kérdezted, hogy nagyon nehéz volt-e? Igen, nagyon nehéz, mert ez több évig tartott, mire rájöttem, hogy melyik anyag, hogy kompatibilis.

Még azt akartam elmondani, ehhez a mázhoz, hogy van a Sódzsi Hamada emlékház, és ezelőtt van egy rizsmező. Jóban lettem az egyik farmerrel, és tőle szerzem be ezeket a rizsnövényi alapanyagokat, és én magam égetem, én magam dolgozom fel, én magam örlöm porrá. Ugyanezt az agyaggal is, van itt egy szomszéd hegy, oda járok ki bányászni.

Jóban lettem egy bácsival, akinek van egy bányája, és akkor hozzá járok bányászni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Oda jársz bányászni, ezt most úgy értsük, hogy te fogod a csákányt, és akkor ott mész agyagot bányászni?

[Lantos Tímea]

Igen, fogom az ásót, gumicsizmát, viszek zsákokat, van egy jó barátom, akivel szoktunk így felfedező utakra menni, meg bányászgatni. Nekem ez egy ilyen nagyon jó, feltöltő program.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Akkor te nem csak, hogy is mondjam, mint művész, ha szabad így mondani,  az alkotás folyamatában vagy csak benne, hanem te az alapanyag előkészítéstől kezdve, a feldolgozáson át, az engób kikísérletezésén keresztül, akkor minden munka folyamatot elsajátítottál, megtanultál, és ezt akkor csinálod, és ezt nem hagyod másra. Ezt egyébként minden kerámikus így csinálja? Vagy van olyan, aki azt mondja, hogy hát én inkább nem tudom, a formázás az, ami közel áll hozzám, és mondjuk ezeket

azt  kiosztja valaki másnak.

[Lantos Tímea]

Persze, aki már nagyon elfoglalt, mert annyira kezelhetetlen sok megrendelése van, az valaki kiad bizonyos folyamatokat a kezéből, de én ezeket így szeretném kézben tartani. Ilyen felelősség, jobban átgondolom, hogy milyen formákat csinálok. Hogyan égetem, mit rakok rá, ha van valami, milyen hulladék, azt újra hasznosítom magamnak.

Szóval, hogy ez egy ilyen, nem tudom mi most a divatos kifejezés, erre ilyen ökotudatos, vagy ez a slow life világszerte, ez iránt egyre nagyobb a kereslet és a tudatosság a szakmabeliek körében is.

[Yanagisawa Gyöngyi]

2021-ben a Tokio TV, ugyanaz a TV, aki felvette Kovács András japán kardkészítő találkozását is a mesterrel, ugyanez a TV társaság készített veled is egy műsort. És ebben a műsorban bemutatták azt, hogy ennek a Mashikojaki-nak a másik fontos, vagy hát egy ilyen szeretett tulajdonsága az, amikor ezek az engóbok, tehát ezek a szín árnyalat, a mázaknak, a szín árnyalatai, ahogy úgy egymásba folynak, hogy ez is egy különlegessége ennek a Mashikojaki-nak. Ennek egyébként van japánul külön egy neve, amikor a szín határvonal, tehát mondjuk a sötét zöld átmegy egy ilyen világosabb zöldbe, és annak van egy ilyen határvonala, ezt  kesiki-nek hívják japánul, külön nevet is adtak erre, de a lényege a dolognak, hogy ez a te tányérodnál is például nem kifejezetten csak egy tiszta fehér, egy kicsit úgy van egy ilyen átmeneti hatása, és ez is rettentően izgalmas, és úgy látványában nagyon vonzó.

[Lantos Tímea]

Igen, teás edényeken is szokták használni.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Azt hinné az ember, hogy itt akkor ezt külön festik rá, vagy valahogy, de hát akkor nem erről van szó.

[Lantos Tímea]

Ezt az előbb említett, a szomszéd hegyről bányászott agyagból készítettem, és az előbb említett rizsszál hamuból. Szóval, hogyha fatüzesben égetjük, akkor ez külön adalékot ad. Máshogy égnek ki a színek, akkor van ez a vízesés szerű megfutás az oldalán.

Természetes fahamu, ahogy a tűz beüt az térbe, magával sodorja az égéskor keletkező hamut, és ami így megül a tárgyakon, és így megolvad, akkor ez a barna színű megfutás ez a tűz karakteréből adódik.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezt egyébként mennyire lehet befolyásolni? Tehát én arra gondolok, hogy te, amikor ezt elkészíted, vagy megtervezed, akkor már látod a lelki szemeid előtt, hogy ez hogyan fog kiégni, milyen színe lesz, vagy pedig ez tényleg attól függ, hogy éppen akkor hogyan esett és puffant.

[Lantos Tímea]

Van egy elképzelésem, ami tapasztalatból adódik. A kemence az ember legjobb barátja, meg az agyag. És nagyjából már tudom, hogyha erre a pozícióba rakom ezt a fajta agyagot, ilyen mázzal, hogy fog kinézni.

És van egy elképzelésem, és tudatosan rendezem azt, de nem tudom kétszer uganazt, nincs rá befolyásom.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor kétszer ugyanazt nem tudod megcsinálni?

[Lantos Tímea]

Nem tudom, hiába csinálnám ugyanazokat a tárgyakat kétszer, két különböző égetésnél ugyanarra a helyre raknám, ugyanolyan fával égetném, akkor se lenne ugyanaz.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Egyedi és megismételhetetlen. Te Tokióban is árulsz, select shop-okban, három hét alatt száz termékből hetvenet el tud adni ez a shop. Tehát annyira keresnek téged, keresik a munkáidat, tányérokat, bögréket, és még ilyen rámen tálakat is viszel ehhez a shophoz.

A shopnak a vezetője mondta rólad, illetve ezekről a termékekről, hogy mérhetetlen szabadság, nyers, erős agyagra téve a fehér és a rózsaszín mázat sajátos, bájos egyensúlyban találhatjuk meg a termékeidben. Külön kiemeli a rózsaszín színt, mert hogy ilyen Masikóban még nincsen. Tehát ez úgymond a te újításod, ez hogy jött neked, hogy pont ezt a színt?

Szeretted a színt, vagy sikerült egy ilyet kikeverned, vagy ez úgy hogyan jött?

[Lantos Tímea]

Szeretem a rózsaszínt, és valahogy ösztönösen úgy látszik, sikerült összerakni, meg a formát, ami megszólította az embereket. Szoktak jönni a vendégeim, és mondják, hogy nem látnak rózsaszínt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Érdekes, hogy pont Japánban másoknak nem jutott eszébe, hogy rózsaszín mázat keverjenek ki, és  te pedig jössz a távoli Magyarországról, és te meg megcsinálod.

[Lantos Tímea]

Nem tudom. Szeretik a formát, azt mondják, mert nem tudom, ilyen szabadsággal, nagy szabadsággal nyúlok a formakészítéshez, pedig hát azért egy tányér formája eléggé behatárba csinálhatóképpen. Meg azért szeretik, mert sok mindenre lehet használni.

Az, hogy a japán kultúrában nagyon sok a kis edényke, és mindegyikbe kerül valami, és aztán a mosogatás az nagyon bonyolult, és mondták nekem többen is, hogy azért szeretik ezeket a onepléteket, mert kis porciókat fel lehet ráhelyezni, és akkor csak egy edényt kell elmosogatni. A japán háztartások nagyon kicsik az asztalok, a polcok.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És egyébként ebből a boltból még egy vevőnek a véleménye a te termékedről, hogy a te munkáidban a masikoi gyengédség kellemesen olvad össze az európai gyengédséggel. Tehát meglátta a te munkádban azt, amit csak japán kerámikus nem tud megalkotni, meglátta nálad az európai behatást is, és azt mondja hozzátéve még, hogy ez a sajátos kifejezés egy egyedi és új, ami gazdagítja a japán érzésvilág kifejeződését. Tehát elismernek téged maguk a vásárlók is azzal, hogy a saját, tehát a japán érzésvilág, ahogy átérzed, megérzed azt, amit ők magukénak vallanak,  a te munkáidon keresztül.

Egyébként hol vannak nálad az alkotói szabadságodnak a határai? Mi az, ami téged vezérel, amikor valami tárgyat kezdesz el kerámiázni?

[Lantos Tímea]

Hát attól függ, hogy használati tárgyról, vagy szoborról van szó. Ha használati tárgyat készítek a szabadság hat, próbálok a funkcionális határokon belül maradni természetesen. De most belekezdtem egy új kisplasztika sorozatba, és nem szabok magamnak határokat semmilyen szinten.

Nem baj, ha törik, ha reped, ha olvad, ha hajlik, mert a plasztikák inkább az érzelmekről és a gondolatok kifejezéséről szólnak a használati tárgyak, pedig hát ott is lehet korlátozottan finom formákkal, vagy festői dekorokkal ezt azt kifejezni, de ott azért behatároltabb.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Téged, mint nőt, te Japánba érkeztél, csákányozástól kezdve a fahordáson át, mindenen átmentél, mert átmész és megcsinálsz mindent, tehát ezek azért, ha úgy nézzük, kemény férfi munkának is beillenek, de hogy neked, amikor Japánba érkeztél még az elején, akkor voltak elvárásaid? Vagy volt valami álmod, hogy jaj, rám ez fog várni, vagy jaj, én ez leszek? És hogy így az elvárásaid és a valóság közti szakadék, ha szabad ezt mondani, az hogyan hatott rád, hogyan élted meg?

[Lantos Tímea]

Hát sokkoló volt. Persze voltak elvárásaim.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Például?

[Lantos Tímea]

Hát, hogy majd kijövök, és akkor nem tudom, tea ceremóniázunk meg, nem tudom, nagyon nyugodt meg, kiegyensúlyozott.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor ezzel szemben nem ez volt?

[Lantos Tímea]

Hát igazából egy olyan környezetbe kerültem be, ahol minden munkatársam fiú volt, rengeteget ittak, meg dohányoztak. Nekem volt, tehát ez a vidék, Japán. Volt egy ilyen benyomásom, hogy nem tudom, mindenki ilyen nagyon egészséges, meg vigyáz magára, meg.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Nem ez volt a tapasztalat?

[Lantos Tímea]

Nem. De az csak, hát igen, az egyik része. Nőként szoktak lenni ilyen nomikájok, meg összejövetelek, és akkor egy ilyen szokás, hogy mindig a legújabb, vagy a legkisebb, nem tudom, ott marad a végéig, és segít pakolni.

És akkor másnap meg munka volt, szóval én ezt most már nem bírnám. Egy ideig csináltam, de aztán már amihez már nincs kedvem, azt nem csináltam.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És ezt úgy megértik akkor most már? Eljött neked is egy pont, hogy ezt csinálod, ezt nem. De erre akkor már nem szól senki?

[Lantos Tímea]

Nem, nem szól, mert a tervezés, ez fontos. És utána nagyon sokan, akik külföldiek, először jönnek ide. Látom, hogy nagyon meg vannak illetődve.

Van egy ilyen tiszteletteljesség így a kultúra, meg az emberek iránt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

És akkor nem, a valóság az nem az, amit elgondoltál volna. Van esetleg olyan most így, ennyi év után, amit megbántál? Másképp kellett volna az elején csinálni?

Vagy ha nem így csináltad volna, akkor lehet, hogy jobban jöttél volna ki?

[Lantos Tímea]

Talán a tervezést előbb bevezethettem volna, azt hiszem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ezek a megpróbáltatások, ezek hogyan hatottak a te művészetedre, a te alkotói életedre?

[Lantos Tímea]

Úgy érzem, hogy oka van annak, hogy formákban fejezem ki magam, és nem mondjuk, nem szónok lettem. Így sok mindent ki tudok fejezni a munkáimban, és ez egy plussz.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Hogy a nehézségeket is át kellett élned. Te hiszel abban, hogy a sikerhez, hogy a sikernek előfeltétele a szenvedés?

[Lantos Tímea]

Szerintem itt Japánban nagyon sokan hisznek a szenvedésben, de az én tapasztalatom az, hogy nem. Vannak sikeres emberek, akik nem szenvedtek meg ezért. Meg nem tudom, hogy én most sikeresnek nevezhetem-e magam, nem.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De egyébként sikeresnek tartod magad? Minek tartod magad?

[Lantos Tímea]

Tényleg szerintem az vagyok. Ha egy kicsit hátra lépek a mindennapi forgatagból, akkor annak nevezhetem magam, hiszen azt csinálom, amit szeretek. Kerámiából élek meg, tanításból.

Tehát tényleg a szakmám mellett maradtam, akkor is, hogyha megvannak a napi szenvedéseim. Dehát ez minden szakmában így van.

[Yanagisawa Gyöngyi]

A beszélgetés elején is egy kicsit rátértünk arra, hogy nemcsak kerámikus vagy, hanem tanár is. És hát te szabad idődben olajfestményeket is készítesz, egy ilyen hobbi szinten. Tehát az is valahol egy ilyen művészi megnyilvánulás.

De én azért most megkérdezem, hogy annak ellenére, hogy Japánban élsz, és a Tokiói boltok is eladják igen jól a te termékeidet. Ez a több lábon való állás, ez fontos? Vagy csak kerámiából meg lehet élni?

[Lantos Tímea]

Valaki megtud, de alapvetően fontosnak tartom a több lábon való megállást. Tehát minél több dologhoz ért valaki, annál jobb. Tehát az még hozzátartozik, hogy említetted a fahordást, a csákányozást, és akkor még ebbe beletartozik, hogy kapcsolatot tartok a galériákkal, én csinálom nekik ezeket a listát.

Tehát, hogy beszélnem kell egy ilyen üzleti nyelvet is, mert irodai munkától a szosal médiáig, tehát így a fizikai részét, mindegy. Ez is több lábon való állás.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez is több lábon való állás, de ez például azért csinálod te magad, mert te magad akarod csinálni, és nem akarod kiadni a kezedből, vagy pedig, mert mondjuk nem teheted meg még. Hogy ezt kiadd, és mondjuk akár egy vállalkozás formájában működtesd?

[Lantos Tímea]

Nincsen kinek kiadnom igazából a szósal média részét, azt nagyon szívesen kiadnám valakinek, de ez a lista készítés, most igazából én tudom, hogy mit milyen áron adok, melyik üzlettel, mi van megbeszélve, ezt is nagyon szívesen kiadnám, hogyha valaki úgy belelátna.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát akkor végül is a kényszer, a kényszer visz rá inkább, mint az anyagi megszorítások, hogy mindent te magad csinálj.

[Lantos Tímea]

Kényszer, mondhatjuk kényszernek, igen. De körülöttem mindenki ezt csinálja igazából, mindenki, aki itt az összes barát mindenki így maga viszi ezeket a dolgokat, magukénak érzik.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tanárként te most hogyan pozícionálod magad? Szeretnek téged a hallgatók, vagy tanulók, vagy ők igazából kicsodák? Visszajárnak hozzád, akik már tanultak nálad, és te hogyan állsz hozzájuk?

[Lantos Tímea]

Nem tudom, hogy tanárnak nevezném-e magam, inkább instruktor, nem is tudom, hogy hogy, de jó viszonyban vagyok azokkal, akiket tanítok. Van, akikkel tényleg csak egyszer találkozok, vannak olyan csoportok, akik visszajárnak égetni, így most már én, tehát így én segítem az ő égetéseiket, olyan vagyok, mint egy égetés edző.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Tehát minden részfolyamatnak a csínját-bínját azt lehet mondani, hogy kitanultad azért, hogy nem csak a kerámiában vagy benne, hanem az égetésben is, meg hát akkor a mázkészítésben is. Egyébként mik a terveid így a jövőre nézve? Hova szeretnél még fejlődni?

Említetted, hogy sajnálatos módon elhunyt a tanárod, Kusakabe sensei, ami gondolom én, hogy a te további művészi fejlődésed szempontjából is egy nagy érvágás és egy nagy fájdalom, de hogy mit szeretnél, hogyan látod a jövődet? Meddig szeretnél Japánban maradni? Mik a terveid?

[Lantos Tímea]

Tárgykészítésre vonatkozóan vannak terveim, de én most is munkákat készítek, tudom, hogy milyen irányba szeretnék haladni. Vannak új kiállításaim ebben az évben.

[Yanagisawa Gyöngyi]

De erről nem lehet még beszélni, hogy milyen irányba szeretnél haladni?

[Lantos Tímea]

Hát most egy kisplasztika sorozatot készítek, aminek az a cím, hogy Jelen lét. Lesz egy kiállításom Kecskeméten a Nemzetközi Kerámia Stúdióban novemberben.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez 2024 november.

[Lantos Tímea]

A Jelen lét is fontos, mert tehát amikor annó elindultam onnan, akkor nagyon csodálva néztem azokra a kerámikusokra, akik ott állítottak ki. És most én is, én magam is, nekem is kiállításom lesz ott. Mondhatni, hogy egy álom válik valóra.

Tavaly ezt a kiállítást el kellett halasztani, mert a tárgyszállítás nagyon-nagyon drága volt. Úgyhogy erre a kiállításra csinálok egy kisplasztika sorozatot, amit majd fatizásban szeretnék kiégetni. Aztán lesz egy kiállításom augusztusban Tokióban, ahol a használati tárgyakat készítek.

Bátrabb, kis jelletezők a kisplasztikáimban. Kicsit merek ilyen, nem ilyen finomkodó, nem ilyen finom formák megvalosítása a célom. Egy meglévő témát viszek már tovább.

Ilyen kerettel dolgozok, és jobban utat hagyok, hogy az anyagnak a durvább oldalát megmutassam, a nyerségét, és hogy ezt hogyan engedem, hogy kollaboráljon. Úgyhogy ez az, amit most nagyon várok.

Bányásztam egy nagyon jó kis izgalmas agyagot, azt bekevertem. Nagyon várom, hogy ezzel az agyaggal dolgozzak együtt.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Valószínűleg azért jársz Magyarországra vissza, és tartod a magyar kerámikusokkal, művészekkel is a kapcsolatot, vagy egyáltalán akik ezt a pályát választanák. Mit tanítanál meg az európaiaknak, és ezen belül a magyaroknak, amit itt, Japánban tanultál, és amit fontosnak tartasz?

[Lantos Tímea]

Az anyaghoz való felelősségteljes, szeretet teli hozzáállást. Ezt szívesen megtanítanám a diákjaimnak a jövőben egy komplexebb gondolkodásmódot, a leendő diákjaimnak. Meg tényleg ez a felelősség, hogy amihez hozzányúlunk, és ki lesz égetve, az már úgy marad.

És hogyha így nem jól funkcionál, most tényleg ez is esztétikai kérdés, hogy mi az, ami csúnya, vagy mi az, ami szép, de hogy egy jól használható harmonikus komplex tárgyat hogyan kialakítani, úgyhogy az harmonizáljon a mi belső világunkkal is, vagy a mi ízlésünkkel is, mert azért az nem könnyű, hogy a használó és a készítő világa megegyezzen. Ez az, amit úgy átadnék.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Ez egy nagyon fontos dolog, amit most mondasz. Mondhatnám azt is, hogy ez egy nagyon szép befejezés is lenne, de még mielőtt elengednélek, meg szeretném kérdezni, mint ahogy minden vendégtől megkérdezem, hogy mi az a szín, ami neked eszedbe jut, hogyha Japánra gondolsz.

[Lantos Tímea]

A rózsaszín jut az eszembe, abból is a pasztel rózsaszín, vagy a babarózsaszín.

[Yanagisawa Gyöngyi]

Amit elkészítettél  az engóbnál, tehát a máz színe is egy kicsikét  ilyen, ez a te eredeti Mashiko-jakin belül a te újításod, amit a japánok is elismernek és nagyon szeretnek. Nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést neked.

[Lantos Tímea]

Én is köszönöm szépen.