A fa hiányának sokkhatása nem csak Európában dúl – no nem a téli tüzelőanyag betározása miatt, hanem Japán is szorult helyzetbe került.
De hogyan lehet a kutyaszorítóból nyertesként kijönni?
Először is nézzük meg mi történt, miért került kutyaszorítóba egy olyan ország, melynek összterületének 70 százalékát erdők borítják?
A válasz egyszerű, az orosz-ukrán háború következményeként leállt a Szibériából érkező faimport, ami az építőipar egyik legfájóbb pontját találta el. Mint az köztudott, a japán építőipar és ezen belül a lakóépületek zömének legfőbb alapanyaga a fa.
No jó, ez mind rendben van, de Japánban rengeteg erdő van, nemde? Ez így is van, a probléma oroszlánrészét azonban a fa minősége jelenti. A japán cédrus ugyanis – szemben a kontinensről jövő fafajtákkal gyenge, könnyen meghajlik. Az építőipar által megkövetelt statikai szempontoknak nem felel meg. A kieső orosz import helyett most a szigetország kénytelen növelni a behozatalt az USA-ból, ami viszont a szállítás miatt dobja meg rendkívül a költségeket.
Mit lehet tehát akkor tenni?
Fontos mindenekelőtt a felismerés, hogy a faanyag drasztikus hiánya felhívta az építőipar figyelmét a hazai faellátás kockázataira és az ország erdészeti iparának a kihívásaira.
Kissé párhuzam vonható azzal a függőséggel, ami mostanság zajlik Európában az orosz kőolaj- és gáz import terén.
Amíg Japán egy erdőkben gazdag ország, területének mintegy 70%-át erdők borítják, addig a fa önellátási aránya csak körülbelül 40%.
A szakértők egybehangzó véleménye szerint össze kell kötni az országban a fűrészáru beszerzését a helyi erőforrások hatékony kihasználásával, ami megújítja majd Japán egész erdőgazdálkodási politikáját. Egyszerűbben tehát, az erdőkészlet fa-erőforrásait hatékonyan össze kell kötni az építőiparral.
A hátrányból előnyt kell kovácsolni! Jó de hogyan kellene hozzáállni?
Először is, az építőipari vállalatok felismerték az új technológia, az angol kifejezés rövidítéséből jövő „CLT” jelentőségét. Az angolul Cross Laminated Timber vagyis a keresztben laminált deszkalapokból vágott faáru rugalmasan erős és jól bírja a statikai terhelést. A CLT technológiával gyártott oszlopok és rönkök alapanyaga teljes mértékben hazai japán cédrus. Jelenleg még csak Japán déli szigetén, Kagoshimában működik az az építkezési vállalat, ami a belföldi nyersfabeszerzéstől kezdve annak feldolgozásáig maga végzi az összes építési folyamatot. Egyelőre még csak egyszintes családi házakat építenek, de az előállítási költségeket 100 négyzetméteren akár 20 százalékkal le tudták csökkenteni. CLT technikával gyártott faanyagot alkalmaznak az épület padlózatának és mennyezetének a megépítéséhez. Ráadásul az üzemekben ezt előre le tudják gyártani, mellyel a helyszíni szerelés költségei is csökkenthetőek.
A másik hatalmas technikai újítás a drónalkalmazásra épül.
Egy Tokió melletti fafeldolgozó vállalat olyan rendszer kiépítésén dolgozik, ami a megépítendő épület tervrajza alapján az építkezéshez szükséges fát a legközelebbi erdő faállományának teljes felmérése után választja ki és csak a kijelölt fákat vágják ki. Vagyis nem a kivágott fakészletből szemezgetnek az építkezéshez. Igy nem megy kárba a felhasználatlan fűrészáru. Tulajdonképpen a takarékoskodásnak egy intelligens változatát láthatjuk. Japánban ezt egyébként az angol terminus után SDGs, azaz Sustainable Development Goals magyarul fenntartható fejlesztési céloknak mondják.
A drón tehát szinte beszkenneli az erdészek számára a kijelölt erdőrészt, begyűjti a fafajták különböző adatait a fák magasságától kezdve a dőlési szögén át minden egyéb szükséges információig.
