Létezik olyan, hogy egy boltban nincs eladó?
Igen, persze, de Japánban ez is egy picit másképp működik.
A merész kérdésre a válasz még merészebb: igen. Legalábbis Japánban lehetséges és egyre inkább terjedőben van.
Már évekkel ezelőtt is belebotolhattunk Tokió utcáin eladó nélküli szójabab túró árusító helyekbe, ahonnan az ember csak elvette a kimért tofut és bedobta érte az áru ellenértékét az erre kijelölt dobozkába. Működött már tehát korábban is, és mostanra a jelenség egy újabb szintet lépett. Nem csak tofut lehet már így vásárolni.
Na, de nem lopják el?
Az újabb kérdés, amely jogosan felmerül mindannyiunk fejében ott lebeg persze a boltosok feje fölött is. Viszont nem egy demoklészi kard formájában. Az esetleges lopás vagy a kevesebb pénz bedobása a pénzesdobozba bele van kalkulálva a nyereség-veszteség mérlegbe. Igen, biztos is, hogy az ötletet nem lehet exportálni bármely más országba. Tipikusan japán jelenségről van szó, amire a helyiek nagyon büszkék.
De vajon miért kell egy ilyen megoldásra „fanyalodni” pont Japánban? A válasz egyszerű: először is évek óta gyötri már a piacot az akut munkaerőhiány. A szolgáltatóipar különösen szenved, amit a pandémia tovább mélyített. A másik ok pedig a költségspórolás lehetősége: ha nem kell fizetni a bolti eladót akkor hatékonyabbá lehet tenni az üzletet és az árak is rugalmasabban módosíthatóak.
A bátraké a szerencse
Félkész gyoza gombócok eladására specializálódott egy kisbolt, ahol már a nyitástól kezdve nem voltak eladók. Az üzlethelyiségben csak üvegfalú-és ajtajú hűtőszekrények sorakoznak no meg egy nagy doboz, amibe a pénzt kell bedobni. Visszajáró nincs, akárhány doboz gyozát veszünk kerek számokkal kell fizetni.
A lopásokat – melyek azért akadnak néha, úgy tartják kordában, hogy a bolt falai és a bejárata átlátszó üveg, tehát az utcáról nézve teljes a transzparencia. És a japán tolvajok sem szeretik, ha mindenhonnan megbámulhatják őket. De ha még ez sem lenne elég visszatartó erő, akkor ott vannak az üzletben felszerelt kamerák is, amiket a helyi rendőrörssel is összekötöttek.
Aki gyoza gombócra vágyik, sorbanállás nélkül pick-pack hozzájut a 12 darabos dobozkához, ami kiváló minőség ráadásul olcsóbb is, mint bárhol máshol. Az üzlet virágzik, a vevők és a bolttulajdonos is elégedett.
A tömeget sehol sem szeretik
Tokió belvárosának üzleti negyedében a felhőkarcolók rengetegében mintegy 85 ezer irodai dolgozó indul nap mint nap ebédelni általában a napnak egyazon időszakában. Az esély arra, hogy szinte mindenhol tumultust találunk az ebédidőben egyenlő tehát a százzal. A helyzet enyhítése érdekében megjelentek az ételautomaták, ahol nem is kell helyben fizetni, az étel egyszerűen elvihető. Csak az automata üvegajtaját kell kinyitni és kivenni belőle az ebédet. Megspórolható ezzel az idő, amit a fizetési procedúra őröl fel.
A vásárló miután elfogyasztotta az étket, beolvassa a dobozon lévő QR kódot és így fizet. Ez a megoldás is a nagyfokú bizalomra, jóhiszeműségre és elkötelezettségre épül.
Bizalom, bizalom és még egyszer csak bizalom
Az eladók nélkülözése megjelent már az éjjel-nappali kisboltokban is. Ezek a boltok nem a nagybevásárlásokra szakosodnak, hanem a „gyorsan kell valami” kategória. A vásárló a terméket közvetlenül a saját táskájába, hátizsákjába teszi és a kijárat előtti érintős panelképernyőn látja az összesítőt, majd fizet. Tehát még kosár sincs.
Hogy hogyan működik? A bolt mennyezetébe beépített mintegy 50 kamera követi minden egyes vásárló mozgását egyfelől, másrészt pedig az üzlet polcain elhelyezett szenzorok érzékelik, ha az áru „elhagyja a helyét”. A két rendszer össze van kötve, elvileg tehát nincs lehetőség a lopásra.
A rendszer további erőssége, hogy marketing adatokat tud szolgáltatni a boltvezetőnek. Rögzíti ugyanis ha vásárló hezitál pl. két termék között, majd az egyiket visszateszi a polcra. Adatként megmarad az is, hogy melyik terméket vette le először és aztán végülis melyiket vette meg.
A nagyvárosi kisboltok ezen sikereit továbbfejlesztve vidéken – ahol még nagyobb a munkaerőhiány a várossal szemben, kísérleti szinten megjelentek az első 24 órás „önműködő” szupermarketek, melyeket mindössze 3 alkalmazott működtet és felügyel.
2018-ban vezették be a szenzoros kosarakat,ill. bevásárlókocsikat. Ez tehát nem újdonság. A nóvum a fizetéshez használható feltöltős kártyában van. A vevő a bevásárlókosárba épített kijelzős szenzorral beolvassa a termék kódját, amit a kosárba tesz. A kijelzőjén azonnal megjelenik a fizetendő összeg, ami a beolvasóba helyezett prepaid kártyájáról levonódik. Nincs túlköltés, nem a pénztárban roskad össze a kuncsaft a kiszámlázott összegtől. A feltöltőkártyát a szupermarket adja ki a vásárlónak, amit az a használat előtt természetesen feltölt.
A tervezet szerint a következő lépcsőfok az lesz, hogy a szupermarket az életkor szerint is képes lesz differenciálni a vásárlót. Konkrétan a szeszesitalok korhoz kötött árusításáról van szó. Ezt az arcbeolvasó rendszer bevezetésével kívánják majd megvalósítani.
És még egy, nem elhanyagolható dolog: a mesterséges intelligencia folyamatosan pásztázza az áru- készletet és a fogyasztást, így automatikussá tehető az ún. time sale, vagyis a bizonyos időintervallumokban nyújtott árengedmény szolgáltatás. A leározott termékek árcímkéjén digitálisan megjelenik az új ár.
Rendben, de mi van akkor, ha mindenképp szeretnénk egy eladóval beszélni?
Nos, erre is van megoldás. Gondoljunk csak bele, hogy pl. egy ruházati boltban azért jó megkérdezni, hogy van-e pl. más szín vagy méret a választott darabból.
Kisebb turkálók már bevezették – szintén kísérleti jelleggel az online rendelkezésre állást. A rendszer lényege itt is az üzletben elhelyezett nagyszámú kamera. A boltvezető amolyan diszpécser módjára egy távoli állomásról figyeli a vásárlókat, ill. a kijelölt kivetítőkről tud a vevő a boltvezetővel kommunikálni.
