Kedves Hallgatóm, a mai blokkban a világ kulturális örökségének és az elenyésző javaknak a megóvását kitűző projektjét, az ún. kulturális örökség klónozása elnevezésű projektet szeretném bemutatni Neked.
Ha azt mondom Japán, akkor nem kétség, hogy a csúcstechnológiára is asszociálunk. Nos, a Tokiói Művészeti Egyetem innovációs kampusza más japán minisztériumok támogatásával együtt fejlesztette ki sajátos programját, melynek célja a világ kulturális javainak védelme, átörökítése az utókor számára. Egy japán szakértő csapat digitális adatok alapján reprodukálja és rekonstruálja a már megsemmisült vagy nagyban károsodott művészeti alkotásokat.
Miről is van részletesebben szó?
A világ kulturális örökségének darabjai, az egyszeri és megismételhetetlen festmények, szobrok, falfestmények és sorolhatnám még, sajnos ki vannak téve az enyészetnek, az időjárási tényezőknek és persze a háborúknak, a rongálásnak és a lopásoknak is.
A kulturális örökség klónozása elnevezésű projektet a Tokiói Szépművészeti Egyetem tiszteletbeli professzora, aki maga is japán stílusú festő, Miyasako Masaaki hivta életre. Egy olyan korszakalkotó hibrid módszerről van szó, amely ötvözi egészen az ókortól örökölt hagyományos másolási technológiát a modern digitális fényképezési és a térnyomtatási technológiákkal. A szuperklónozási technika az eredetivel azonos anyagra, textúrára törekszik. Még az ecsetvonások mélységét is reprodukálja a csúcstechnológiájú szkennelés.
Mi a különbség az utánzás, a reprodukció, a másolat és az innovatívnak mondott klónozás között?
Elsősorban az eljárás, másodsorban pedig a küldetés. A klónozás eljárása ultra profi, hiszen az említett hibrid technikai eljárás egy restaurátor csapat tagjainak a technikai és szakmai tudása, valamint a téma más szakértőinek tanácsai alapján valósul meg. A technológia kivitelezése ráadásul megszámlálhatatlanul sokrétű és ahogy az előbb is említettem párosulnak az emberiség által mindeddig felhalmozott analóg technikák a legújabb digitális vívmányokkal. A cél tehát a művészeti alkotásnak az adataira való szétszedés, amit egy adatbázisban lehet tárolni és ha szükséges bármikor reprodukálni.
A klónozás küldetése tehát nem egy tökéletesnek mondott hamisítvány készítésében áll, amit aztán egy aukción jó pénzért el lehet adni. Az emberiség kulturális értékeinek az áthagyományozását szolgálja, ill. fizikai értelemben is elérhetővé próbálja tenni mindenki számára az élményt, hogy megérinthessen és egyáltalán élőben láthasson és élvezhessen egy művészi értéket, amit eddig csak egy adott helyen, adott körülmények között lehetett csak megtekinteni. Az eredetit, az igazit el lehet csomagolni és lehet utaztatni a klónt földrészeken át és nem kell vitrinben tárolni, hanem mindenki megérintheti, hiszen ha baja esik akkor újabb klón készíthető róla.
A projekt keretein belül valósult meg pl. a világ legrégibb faépületének, a japán Hóryúji Templomnak 1949-ben leégett falfestményének valamint a Shaka Sanzon buddha szobornak a klónozása.A klónozandó alkotásnak a sérülések miatt elveszett részleteit, annak adatait egyéb hátramaradt fényképek és leírások, valamint a restaurátorok bő tudástárára támaszkodva reprodukálják.
Említhetem továbbá a kínai Hszincsiang Ujgur Autonóm Terület "Kizil-barlangja"-nak buddhista falfestményeinek klónozását is, amely még a második világháború során károsodott.
A japán csapat klónozni próbálja a tálibok által lerombolt Bámiján-völgyi -a Földünk leghatalmasabb- álló 2 buddha szobrát is.
És hogy ezt az innovációt minél közelebb hozzák a nagyközönséghez,
2022 márciusában Yamanashi megyében állították ki a francia realista festő Millet remekművét, "A magvetőt". A klón képet és az eredeti alkotást ugyanabban a teremben láthatja a nagyközönség, azzal a különbséggel, hogy a klónt meg is érintheti, annak textúráját az újjaival érzékelheti. Mindez pedig a vakok és gyengén látók számára is abszolút új élményszerzési forrásokat nyit.
