#1- Kezelhetnénk tudatosabban is a katasztrófákat?
A mai adáshoz kapcsolódóan, a katasztrófa megelőzésének ill. kivédésének egy lehetőségéről hoztam egy érdekességet, mégpedig az ún. vízen lebegő vadiúj házépítési technológiát szeretném bemutatni.
Minden kedves hallgatóm figyelmébe ajánlom a következő perceket, azután, hogy már sajnos Magyarországon is nemcsak passzív szemlélői, hanem aktív megtapasztalói is lehetünk a monszunesőknek, áradásoknak és mindenféle víz okozta károknak.
Egyszóval miről is van tehát szó: 2015-ben volt itt Japánban egy nagyobb tájfun okozta katasztrófa, amely során mintegy 9000 házat öntött el a víz. Miután elvonult az ár - el lehet képzelni mit jelenthetett rendet tenni és az elázott házfalakat, alapzatot újraszigetelni és miegymás.
No ekkor két japán építkezési szakember -Shizuoka megye Hamamatsu városából- gondolt egyet és azt mondta: vessünk véget annak, hogy ilyen még egyszer előforduljon. Kísérletekbe kezdtek, melynek az volt az alapja, hogy az építendő házat teljes egészében leszigeteljék, hogy semmilyen résen se juthasson be víz.
Persze azzal ők is szembesültek, hogy ez nem is olyan könnyű feladat! A heuréka pillanat akkor jött el, amikor autóba ültek egy esős napon. Jé—az autóba nem szivárog be a víz, akármennyire is essen az eső! A technikát tehát, hogy hogyan szigeteljék le a házakat ezzel meg is találták.
Ezt kiegészítették még azzal, hogy egy vízálló ponyvaszerűséggel is leszigetelték a házat a külső borítás alatt.
Tsukubában található az ország legnagyobb eső-szimulátor létesítménye. Ezt jelölték ki a nagy kísérletük helyszínéül, a házra hatalmas szimulált esőt zúdítottak némi széllel is megspékelve. És itt jön a lényeg! A nagy újításuk az volt, hogy a házat kikötötték/ bocsánat odaerősítették (ez szebben hangzik) négy erős póznaszerű tartórúdhoz, hiszen azt már tudták a tájfunok okozta élményekből, hogy a házak -amíg még bírják a vízfelszínen szoktak lebegni/úsznak.
Szóval ők kikötötték a házakat, hogy ne vihesse el az ár.
A hatás pedig nem maradt el. A házat nem vitte el az ár. Viszont egy újabb probléma merült fel, mégpedig az, hogy miután leengedték a vizet a ház nem pontosan a talapzatára állt vissza,kisebb nagyobb elcsúszást észleltek.
Mit tennél Te, kedves hallgató? Már majdnem a finishben vagyunk csak ez az apró dolog van még hátra. Nem, nem lehet ezt csakúgy „jó lesz az így is” hozzáállással befejezni.
A megoldás egyszerű- persze utólag. Szóval rugókat erősítettek a házat a cölöpökkel összekötő huzalokra (elnézést ha nem a megfelelő szakszót használom) ill. azok közé. Itt az volt a nagy nehézség, hogy mennyire legyenek erősek ezek a rugók? Ennek beállítása, kikisérletezése megint időt és fáradtságot vett igénybe, de minden jó, ha a vége jó ezen az akadályon is sikerült túljutni.
Az újabb nagy, big kísérletre 2020 júniusában került sor.
Ugye emlékszel még kedves hallgatóm a szövegem elejére, amiben mondtam, hogy ezt az egész kísérletsorozatot 2015-ben kezdték el, azaz 5 kerek éven keresztül dolgoztak ezen a projekten, amit én most néhány percben vázolok neked.
Visszatérve a nagy kísérlethez: ........Sikerült! Minden úgy lengett ki, úgy úszott a vízen és utána úgy került vissza a helyére, ahogy azt eltervezték!
Azóta pedig az építtető cég már 800 házat adott el ebből a modellből és itt jön a poén, hogy ezzel a nagyszerű újítással együtt is a ház építtetési díja csak 700 ezer jennel emelkedett. Hogy közelebb hozzam ezt az értéket azt mondom inkább, a ház árához adjuk még hozzá az ár 1,75%-át.
